A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György az 1739–43. évi debreceni pestisről

richbe, aki a jelek szerint ott-tartózkodása idején házigazdája (hospes) volt, s amely levélnek a másolata szintén a Beck hagyatékából került elő.

7 Maróthi György 1738 tavaszán tért haza hét esztendős külföldi tanulmányútjáról, melynek során éveket töltött a svájci Zürich, Bázel, Bern és a hollandiai Groningen egyetemein. 1738. április 14-én, egy hétfői napon iktatták be a Kollégium professzori székébe,

8 s a 24 éves ifjú rendkívüli tudással és energiával vetette magát a tanítás munkájába. Még azon a nyáron meg is nősült, feleségül véve Sződi Katalint, a város első lelkészének leányát.

9 A gyönyörűen induló fiatal élet fölött azonban csakhamar megjelenik a rettentő árnyék, a közelgő pestis réme. Az eddigi adatok szerint először Erdélyben és a Délvidéken jelentkező járvány 1738 őszén ütötte fel a fejét Bihar megyében, és 1739 tavaszán közelítette meg Debrecent.

10 Ezek az adatok megegyeznek Maróthi 1739. március 20-án írt csonkán ránk maradt levelének szavaival: ,,Városunk eddig nemcsak a pestistől, de annak gyanújától is mentve maradt, hála Istennek; a váradiak is ugyanúgy vannak, pedig ez a két legnagyobb város a Tiszán túl. Viszont a Váradhoz közeleső mezővárosokban és íalukban oly pusztítássál dühöngött a dögvész, hogy sok helyen a lakosság alig egyharmada maradt meg" . . . Egy jó hét múlva viszont már ezt írja: „Innen a Múzsák a pestis első jelére elfutottak. Kb. 200 diák, akik a Kollégiumban laktak, szétszéledtek a polgárok házaiba. A városban már ketten haltak meg pestisben s ugyananynyian a szomszédos helyeken". Az elemi iskolákat is szétoszlatták. A következő keltezés nélküli levél, mely a járvány kitörését május 16-ra teszi, már a pestis 70 napjáról számol be, tehát 1739 július végén íródhatott. Szinte az egész levél a pestisről szól. Megállapítja, hogy olyan orvos vagy kirurgus, aki a járványt ismerné, a városban nincs." A magisztrátus, a lelkészek és a professzorok ugyan „a nyugatiakkal vannak egy véleményen, hogy óvakodni kell a fertőzöttekkel való érintkezéstől, és megelőző és gyógyító orvosságot kell használni", az emberek nagy részét azonban igen nehéz erről meggyőzni, mert az egészet egyszerűen természeti csapásnak tekintik, különösen a nők. - Debrecenben eddig kb. 600-an haltak meg e betegségben. „Csupán egyetlen napon, július 16-án emelkedett a pestisben meghaltak száma 21-re, míg a szomszédos falukban és mezővárosokban, melyek lakossága városunkénak alig hehelin Die Korrespondenz des Basler Professors }. Chr. Beck, 1711-1785. с 1968-ban Bázelben megjelent munkában. 7 J. J. Haug (latinul: Haugius, 1672-1744) 1730 óta a Fraumünster diakonja (segédpap) volt Zürichben (E. Staehelin szíves levélbeli közlése, melyért itt is köszönetemet fejezem ki). 8 L. 1738. április 8-án J. Chr. Beckhez írott levelének ide vonatkozó sorait. (Lengyel I.~ Tóth B.: Maróthi György nevelési törekvéseinek külföldi gyökerei, Könyv és Könyvtár Debrecen, 1971. 66-67. 1. Továbbiakban: L. T. II. 9 L. 1738 nyarán keltezés nélkül Bechez írott levél. Lengyel-Tóth II. 68. 10 Dávid Z. i. m. 181. 11 Debrecenben ez időben dr. Buzinkay György főfizikus mellett Bencsik József és Fáber Fülöp orvosdoktorok s utcánként két-két seborvos voltak a szenvedők segítségére. (Szűcs István i. m. III. k. 772. 1.) Buzinkay 1739-ben Rövid oktatás címmel két ízben is egy valóban rövid, 50 tizenkettedrét oldalból álló könyvecskét adott ki a ,,Magistratus rendeletéből" azzal a céllal, hogy - mint mondja - „Miképpen kellessék magunkat Isten' segítségével, jó Praeservativák által a Pestis ellen védelmezni, vagy a Pestisben levő Betegeket orvosolni." „Mellyhez Toldalékul adattak a Pestis idejére alkalmaztatott egynéhány szép KÖNYÖRGÉSEK" (Címlap). Maróti adatának ellent látszik mondani Kövér Sándor megállapítása (i. m. 575-576. 1.), mely szerint Bencsik pestis-orvos is volt. 488