A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti élet Debrecenben 1945–1951 között

mint kivigyék műveiket vándorkiállításra. 1949 májusában a Víg moziban és a Bikában mégis bemutatnak egy anyagot dr. Kádár Zoltán tárlatvezetésével. 1950-ben viszont a budapesti szabadszervezeti központ kezdeményezésére a Dési Huber Kör rendez csoportkiállítást Debrecenben, az Apolló mozi előcsarnokában, a „Találkozás az Elbán" vetítéséhez kapcsolódva. Ez a mozitárlatforma országszerte elterjedt volt ekkoriban. 1950-ben az MSZBT barátsági hónap keretében hét üzemben (Hajlított Bútorgyár, Alföldi Nyomda stb.) rendezett kiállítást, tárlatvezetést a csoport az MDP kérésére. Legeredményesebb munkát a képzőművészeti szabadiskolától lehetett várni. A megalakítás ötlete dr. Asztalos Sándor szabadművelődési felügyelőtől származik, aki a képzőművészeti ízlés elmaradott volta miatt kérte a képzőművészeti kör vagy iskola létrehozását. A csoport több taggyűlésen folytatott előkészítő munkát, végül Debreczeny Tivadart bízta meg tanterv javaslat összeállításával 1946 szeptemberében. A tantervet egyesek maximálisnak, mások túl iskolásnak, kötöttnek tartották. Félegyházi László vetette fel a helyes elvet: „jó stúdiumokra kell rávezetni a növendékeket". Félegyházi, Zilahi, Adler a kötött tanmenet, Holló, Toroczkai, Dienes, Asztalos a szabadszellemű nevelés mellett foglalt állást. Eredetileg évi kétszer háromhónapos téli és tavaszi turnust terveztek, egy-egy turnusra 2500 Ft-nyi fedezetet irányzott elő a Szabadművelődés, amit kezdésre sikerült 3710 Ft-ra emelni. Az iskola elnevezése Bánszky Tamás grafikustól származik: „A szabadművelődés Képzőművészeti Iskolája, Debrecen". 1946 decemberében indult a téli turnus a volt iparostanonc iskolában, amelyet 1947 április-májusában követett a második. Dr. Asztalos Sándor Vallás- és Közoktatási Minisztériumhoz küldött leveléhez csatoltan dr. Tóth Ervin tervezete

13 így jelöli meg a célt: „A szabadiskola nyilván nem kontárművészeket óhajt nevelni, s nem akar versenyre kelni több évfolyamú, jól felszerelt szakiskolákkal, azonban megadja a lehetőséget, hogy a tehetségek tudásukat irányítással fejleszthessék ..." Az őszi és tavaszi tanfolyamokon esztétikát, művészettörténetet, alakrajzot, grafikai, szobrászati ismereteket kaptak a hallgatók Tóth Ervin, Koczogh Ákos, Tamás Ervin, Menyhárt József, Nagy Ferenc, Debreczeny Tivadar előadásában. 1948-ban állandó jellegű iskola engedélyezését kérik a Minisztériumtól. Az előadásokat gyakran a Déri Múzeumban tartják vetítéssel kísérve. Ebben az időben az elméleti képzés a domináns forma, mint Tóth Ervin írja: ,,a képzőművészeti szabadiskola a gyakorlati képzést nem elsőrendű céljának tekinti: a gyakorlatnál a szemléltetéssel és szemináriumokkal kapcsolt elméleti előadásokat elébe helyezi"

У' 1948-ban tovább bővült az előadói kör dr. Kádár Zoltánnal, dr. Varga Imrével, dr. Balogh Lászlóval. 1949-ben Ballá László, Veress Géza és Menyhárt József vette át az iskola vezetését. A tagok között találjuk eben az időszakban Móré Mihályt, Bényi Árpádot stb., akik ma már jelentős alkotók. 1950 körül az országos képzőművészeti élet válsága, illetve túlzásai a debreceni iskolában is éreztették hatásukat. A stúdiumokra nevelés helyett kész műveket, tematikus alkotásokat vártak el az iskola hallgatóitól, részvételüket kérték aratási-begyűjtési brigádokban, agitációs plakátok készítésében. Mindez óhatatlanul dilettantizmust eredményezett, hiszen hivatásos művészek erejét is meghaladta gyakran az őszinte tematikus képek festése. 13 Dr. Asztalos Sándor levele, 1947. szeptember 24-i keltezéssel mell. dr. Tóth Ervin tervezete. Bővebb irodalom: Alföld, 1972. 5. sz. 88-92. (Sz. Kürti Katalin cikke.) 463