A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)
Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti élet Debrecenben 1945–1951 között
pei, történelmi vásznai az egyéni szenvedés mellett közösségi sorsvállalását is mutatják, Senyéi Oláh István debreceni cívisséget ostorozó, groteszkbe hajló képei keserűségét, de az újrakezdésbe vetett hitét is. Talán ő az, aki minden szertelensége és indulatossága mellett is legtöbbet kezdeményezett a képzőművészeti ismeretterjesztés javítása céljából, mint az Ady Társaság munkatársa és a Dolgozók Gimnáziuma rajz- és művészettörténet tanára. Menyhárt József 1945-ben megválik adóügyi munkájától, a Déri Múzeumba kerül restaurátornak. Ö a képzőművészeti szervezeti szervezeti élet egyik elindítója, a Szabadszervezet helyi titkára. Az Ady Társaság az első szervezet, amely közvetlenül Debrecen felszabadulása után talpraáll. Már 1944 szilveszterén megnyitja klubját, hogy helyet adjon a haladó debreceni értelmiség találkozóinak. 1945-ben választják tagnak Menyhárt Józsefet, Adler Miklóst, Bars Lászlót a már 1927 óta törzstag Holló, Félegyházi, Senyéi stb. mellé. A Társaság 1945. május 8-i közgyűlése többek között tárgyalta képzőművészeti osztálya munkatervét a giccs elleni harcról, a városi kiállítási politikáról. Itt esett szó először a felszabadulás után a nagyér dei művésztelepről, amelynek telekügyében el is jártak Veres Péternél. Szobrot terveztek pl. a gróf Tisza István emlék helyébe, amelyet az egyetemi ifjúság 1945. április 25-én döntött le. Nagy tervek, indulások jellemzik az Ady Társaság 1944-48 közötti munkáját, nem rajtuk múlott, hogy a háború utáni nehéz körülmények miatt több törekvésük zátonyra futott. Mindent egybevéve: ekkor az Ady Társaság volt a legnagyobb mozgósítóerő a városban, egyértelműen állt az új rendszer mellé, aktivitásával a háborútól alélt Debrecen kulturális-politikai programját formálta, harcolt az újért, a közösségi művészetért, a művészet és tömegek találkozásaiért. A Déri Múzeum háborús sérülései nem voltak tragikusak, de évek kellettek a kiállítótermek és tetőzet javításához, s hónapok a hivatali élet beindításához a szűkös anyagiak miatt. Hallatlan erőfeszítések árán a város felszabadítása után pár hónappal, 1944 decemberében megnyílt a közművelődési könyvtár, huszonhatezer kötettel. Dr. Sőregi János igazgató merész terveket szőtt: ,,a demokratikus Magyarország első képkiállítását" akarta megcsinálni a Déri Múzeumba menekített Holló festményekből. A mostoha viszonyok közt azonban ez lehetetlen volt. Így a Honvédelmi Minisztérium rendezésében nyíló „Antifasiszta rajzkiállítás" volt az első tárlat a múzeumban 1945. április 8-án. Képzőművészeti szervezeti élet (1946-48) A felszabadulás után, 1945 nyarán alakult meg a Magyar Művészek Szabadszervezete képzőművészeti szakosztálya. A vidékiek érdekképviseletére létrejött a szakosztály „Vidéki Szervezetek Országos Központja", amely 1945. szeptember 15-én adta ki általános irányelveit. Az irányelvekben a vidék és főváros kapcsolatainak kiépítését, az egyenlő jogok biztosítását, az állami támogatás szorgalmazását, az országos kiállítási lehetőségeket, „céhen kívüliek" (a giccsőrök, házalók) elleni harcot jelölte meg fő célként. Nagy jelentőséget tulajdonított a Szabadszervezet a népművelésnek: „mind a kiállításoknál, mind az előadásoknál arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb körben, elsősorban a dolgozók körében terjesszük a művészetet" 2 . A vidékiek titkára To2 „Általános irányelvek a Vidéki Szervezetek Országos Központjának működésére" gépírásos leirata, 1945. évi szeptember hó 15. keltezéssel. 456
