A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Természettudomány - Ötvös János: A Hortobágy bogárfaunája

ménnyel jártunk a nagy vizek miatt. A másik alkalommal (száraz nyári időben) meg tudtuk közelíteni a mocsárerdőt is és igen értékes anyagot (Carabidákat, Staphylinidákat, a kiszáradt kőris és tölgyfák kérge alatt sokféle bogarat) gyűjtöttünk. Gyűjtőterületünk bemutatása után röviden ismertetni szeretnénk terepmunkánkat, illetve gyűjtésmódjainkat is. Azt lehet mondani, hogy minden hagyományos gyűjtési módot és eszközt igénybe vettünk. A ritkább fajokat csaknem egyeléssel gyűjtöttük, iszapon, törmelékek, kövek, göröngyök stb. alatt. Jó eszköz volt a vízi és fúháló. A kopogtatást, a gyűjtőtér természetéből kifolyólag, nem sokszor alkalmaztuk, a rostálásnak is kevés hasznát vettük. Legeredményesebb gyűjtési módunk a csalétkezés és lámpázás volt. Csalétekkel Carabidákat, Staphylinidákat, fénycsapdával Cababidákat, Staphylinidákat és ganéjtúró-féléket gyűjtöttünk tömegesen. A fécsapda használata közben érdekes tapasztalatokra tettünk szert a bogarak rajzásával kapcsolatban. Holdtöltekor nem volt semmi mozgás a lámpa körül, párás meleg nyári estéken (ritka alkalommal volt ilyen este) azonban igen élénk volt a bogarak repülése s legérdekesebb benne a szakaszosság: naplemente után egy darabig intenzív volt, aztán kihagyott s 1-2 órai szünet után újra kezdődött. Gyűjtésünk eredményét kiegészítettük mintegy 2000 db, a Hortobágy területéről származó madár (szürkegém, szárcsa, búbosvöcsök, dankasirály, egynéhány bíbic és cankó, nagytömegű szarka és varjú) gyomortartalom-anyagával is. A gyomortartalmakban általában azokat a bogarakat találtuk, amelyeket mi is gyűjtöttünk. Ez érthető, mert a madár nem bogárgyűjtő, hanem éhes lény és táplálékát a leggyakoribb és legnépesebb bogarak közül szerzi meg. Egy pár esetben azonban olyan bogarakat is találtunk a gyomortartalmakban, amilyeneket mi nem tudtunk eddig semmilyen módszerrel begyűjteni. A gyomortartalmak nagyban segítettek az egyes bogárfajok gyakoriságának, elterjedési körének megállapításában is. Röviden most csak érintve említjük, hogy ezen a hatalmas területen a táj természetének megfelelően, az általunk begyűjtött anyag vizet igénylő (hidrofil), szárazság (szerofil) és sóstalajt kedvelő (halofil) csoportra osztható. A hidrofilek jelenléte a Hortobágy egykori állapotára (mocsár, nádas) mutatnak vissza. Ez a csoport a Tisza szabályozása után visszamaradt mocsarakban (pl. Kunkápolnás, Bekefenék) vészelte át a száraz kort s most a halastavak és csatornák létesítése idején számuk ismét növekedni kezd. A szero- és halofil csoport az ember beavatkozása utáni időre mutat, mikor is a Hortobágy száraz, szikes puszta lett. Ezek életkörülményeiben, számbeli arányukban nemigen lesz addig változás, míg meg nem oldják a Hortobágy talajjavítását. ^0