A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)
Néprajz - Salamon Anikó: Nádsípkészítés a Hortobágyon
hangját lehet megszólaltatni. Éppen úgy, mint a közismert hatlyukú furulyán, azzal a különbséggel, hogy a nádsípon úgynevezett átíújás, vagyis a nyolcadik s az ezt követő hangok megszólaltatása nem lehetséges. A közölt dal a fent említett hangsor szerint épül fel. Ha nem szólt jól, eldobták és újat csináltak addig, amíg sikerült. Előfordult, hogy 10-12 sípot is csináltak, amíg egy jó lett. Ilyenkor a lyukak közti távolságot és a lyukak nagyságát variálták találomra. Használatkor a zenélő bal kéz mutató-, középső- és gyűrűsujjával lefogja a felső három lyukat, a jobb kéz három ujjával az alsó lyukakat, mint a hatlyukú furulyán. Fúváskor a nyelvét leszorítja és az egész fúvókát köldökig befalja. A levegőt mindig kifele fújják. „A fúvóka nyelvének rezgése adja a hangot", tehát a hangképzéshez a rezgést a síp nyelve adja. Fúváskor „majdnem bizseréli az ember torkát". Két kezükkel épp úgy játszanak a lyukakon, mint a furulyán. Törő Gábor szerint nem tekintették komoly hangszernek a nádsípot. Pár napig használták, aztán eldobták. Leginkább a gyerekek készítették és használták. „A gyerekek fújták és a 10-13 éves leánykák táncoltak, míg kedvüket elhagyták." Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben a hangszer elsősorban gyerekjáték volt s a felnőtt pásztorok között csak egyesek használták. Ezt igazolná az a tény is, hogy a Hortobágyon a püspökladányi csikós ismerte, de már a balmazújvárosi juhász, Vezendi Gergely (kb. 60 éves) nem használta sohasem, a csikós R. Tóth István (kb. 58 éves) ismerte, de ő sem használta. Törő Gábor azért ismerhette, mert ő igen zenekedvelő ember. Nagyon szeret énekelni, ma is gyakran fellép műkedvelő csoportokkal. A nádsípon kívül van klarinétja (több mint 150 éves hangszer) és citerája is. A nádsípot más hangszerrel együtt is lehetett használni. „Igaziccsuk a hangot együvé", mondták ilyenkor, és a fúvóka kijjebb vagy bejjebb tolásával állították be a megfelelő hangmagasságot. Mulatságokon magában ritkán került elő mint zeneszolgáltató hangszer, „mert nem volt ennek erős hangja ahhoz, hogy magába szóljon". 6. kép. Törő Gábor bemutatja a nádsíp készítését 383