A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)
Természettudomány - Ötvös János: A Hortobágy bogárfaunája
Azon a szinten, ameddig az évi csapadékvíz lehatol, a kioldott sók kicsapódnak s kőkeményre cementálják a talaj finom szemcséit. így egy vízelzáró réteg keletkezik, e fölött felgyűlnek a sók; a rendszerint vékony réteg, esc után híg sárrá válik, szárazság idején pedig összerepedezik. A szikes földet a talajkémikusok az összes sótartalom alapján osztályozzák, a botanikusok pedig a növényzet sótűrése alapján négy csoportot (I., II., III. és IV. osztályú szik) állítottak fel nedves és száraz változattal. Az I. osztályú szik még jól terem (ma mezőgazdasági művelés alatt áll), a IV. osztályú már terméketlen, művelésre alkalmatlan. Gyűjtőterületünk a Köppen-féle klímatérkép szerint Dbfx klímatípusba tartozik 2 , vagyis a Hortobágy hazánk legszárazabb, legkontinentálisabb területei közé sorolandó. Évi csapadéka 500 mm körüli. A csapadék nemcsak kevés, hanem egyenlőtlen eloszlású is. Ősszel, télen és tavasszal esik csapadék, nyáron ritkán van eső - gyakran megtörténik, hogy július-augusztus hónapban 40-70 napig nincs eső. Örökké forró szél lengedez a pusztában, kiszárítva mindent. A Hortobágyon lehulló csapadék legtöbbször alig használ valamit, mert nagy zápor alakjában jön és ha az erősen felmelegedett talajra ráhull a gyors eső, csak igen vékony rétegben nedvesíti át a csontkemény talajt s a hirtelen kiderült égen felragyogó nap azonnal kivonja belőle a nedvességet. Az elpárolgás bármilyen nagy, a meleg nyári hónapokban felhőképződés mégis ritkaság. Sőt néha a távolról jövő terhes felhők sem képesek leadni nedvességüket, mert időközben szétoszlanak. Annak ellenére, hogy a Hortobágy hazánk egyik legszárazabb területei közé tartozik, az itteni klíma mégsem vegetációgyilkos, mit bizonyít az is, hogy az újabban ültetett mezővédő sávok szépen fejlődnek. A Hortobágy vizeivel később ismerkedünk meg, itt csak annyit jegyzünk meg elöljáróban, hogy az egykori száraz pusztában egyre több a vizesárok, csatorna és halastó. Ezt a hatalmas területet, mely kb. 76 000 kat. hold nagyságú, a rendszeresség, bejárhatóság és áttekinthetőség végett kisebb egységekre bontottuk. A felosztásnál nem földrajzi határokat (ilyesmik az egységes arculatú pusztában nemigen találhatók), hanem szállási lehetőségeket vettünk figyelembe. Ez alapon osztottuk fel gyűjtőterületünket a következő részekre: 1. A Hortobágy folyó balpartján Szálkahalomtól (voltaképpen ezen a tájon kezd kibontakozni az igazi Hortobágy) északra Kónya, Kis-Hortobágy a balmazújváros-tiszacsegei múútig, délen pedig a debrecen-tiszafüredi műútig terjedő rész. Ez a rész többségében száraz szik. Kónyán halastavakat látunk szép nádas szegélyekkel. Itt folyik át a Keleti-főcsatornát a Hortobágy folyóval összekötő csatorna. A csatorna mentén dús gyomnövényzet virul - jó gyűjtőhely. Kis-Hortobágyon nagy területeket borít a Carduus mutans és Onopordum acanthium - ezeken Potosia hungarica és különféle ormányosok (Lixus, Larinus) találhatók. A száraz füves helyeken a Festuca pseudovina virágzó bugáin, a Scorzonera és Achillea virágain Henicopus, Mylabris, Cerocoma, Galeruca és Chrysomela-félék gyűjthetők tömegesen. A folyó partmenti nádasainak talaján Carabidák, a nádon, gyékényen és sasos helyeken 2 Réthly A.: Kísérlet Magyarország klímatérképének szerkesztésére a Köppen-féle klímabeosztás értelmében. (Időjárás, 1933), Réthly A.-Bacsó N.: Időjárás, éghajlat és Magyarország éghajlata (Budapest, 1938). 38
