A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Néprajz - Dám László: Anyag, szerkezet, forma a Nagy-Sárrét népi építkezésében

Dám László Anyag, szerkezet és forma a Nagy-Sárrét népi építkezésében A természeti környezetnek a népi építkezésre gyakorolt hatása az építőanyag szempontjából a legdöntőbb. A különböző földrajzi adottságok - a talaj, vízrajz, klimatikus viszonyok - a tájban élő ember számára meghatározzák az építőanyagot, de annak felhasználási módját, alkalmazását a gazdasági-társadalmi körülmények, a hagyományok, az építő igénye, műszaki tudásának mértéke jelentősen befolyásolják. Az adott építőanyag tulajdonságai minden esetben kifejezésre jutnak a hajlékok külső képében, megjelenésformájában. Ugyanis egy bizonyos építőanyag, csak bizonyos szerkezeti megoldásokat tesz lehetővé, melyek az építmények szerkezeti formáján keresztül jutnak kifejezésre, van tehát egy oksági összefüggés láncolat: természeti környezet — építőanyag -*• szerkezeti torma -*• megjelenésíorma. A népi építkezés kutatásánál ezt a négy egységet egymáshoz való viszonyukban kell tárgyalnunk.

1 A Nagy-Sárréten az általam vizsgált terület 12 települést foglal magába: Püspökladány, Sárrétudvari, Szerep, Biharnagybajom, Bihardancsháza, Bihartorda, Nagyrábé, Bakonszeg, Berettyószentmárton, Zsáka, Fúrta és Darvas községeket (1. kép). A régi Nagy-Sárrét legjelentősebb építőanyaga a nád volt. Birtalan Szilágyi János 1827-ben a következőket írja: „ . . . bámulatra méltó magas, vastag nádak teremnek itten, úgy hogy ha távolról néz is az ember a rétre, mint egy magas laponyag a sík téren, úgy emelkedik fel a többi nád felett. Hossza vagy magassága a három ölet is kiüti, vastagsága egy jó hüvelynyi. . ."

2 Ez a leírás az úgynevezett verestövü nádról készült, amelyet csaknem kizárólag házépítésre használtak. Biharnagybajom egyik jegyzőkönyvében olvashatjuk a következőket: „Nádtermő vidékünk vagyon határunkon annyi, hogy tsak magunk szükségletére, ugy mint tűzre és épületre valót megvághatjuk, hanem pénzen is eladhatjuk, mind itthon, mind Debrecenben."

3 A jegyzőkönyv pedig egyáltalán nem túloz, hiszen még 1860-ban is a község 18 373 hold határából 13 776 hold, tehát az összterület mintegy 76%-a nádas.

4 A nád jelentőségére utal az is, hogy egyes falvakban a községi és egyházi hivatalnokok fizetésének jelentős részét a nád képezte. Püspökladányban az 1808-1809-ben történt határfelosztáskor 100 sessio föld után adatott 753 hold nádas terület, de kimérve tökéletesen soha nem volt. A község lakosságának a levágott és hazavitt nádért az uraságnak 400 kéve nádbért kellett fizetnie. Az elöljárók udvarról udvarra jártak, felbe1 Vö.: Mendöl Tibor: Általános településföldrajz. (Bp. 1963.) 63-67. 2 Birtalan Szilágyi János: A Bihar megyei Sárrét leírása 1827. (Aquila XXII. 1920. 61.) 3 HBL. Urb. ö. kp. Cs. 93. 4 Fényes Elek: Magyarország statisztikai, birtokviszonyi és thopográphiai szempontból. (Pest, 1860.) 165. 345