A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Sápi Lajos: Újsorosi házak Debrecenben

korábban kialakult település külső formáját. A város déli részén a Varga ut­cai taksás telkek hasonlóan a város külső határát követve, tört utcavonallal a Késes és Salétrom utcák kialakításával létesültek. Itt az ősi település és az új házsorok között a későbbi Erzsébet utca beépítése az első telepítéskor el­maradt, mivel itt vonult el a szennyvíz levezetésére is szolgáló városárka, me­lyet csak közel egy évszázaddal később töltöttek be véglegesen és tettek be­építhetővé. A most kijelölt házhelyeket iíjsorosi telkeknek s a rajtuk felépült jelleg­zetesen kis családi házakat újsorosi házaknak nevezték el, melyek később a birtoklásukért fizetendő évi, taxa után mint taxás, vagy taksás telkek, taksás házak éltek tovább a nép nyelvén. E telkek elnyeréséért a nincstelen debreceni polgárok az igénylési lehetőség nyilvánosságba hozatala után tömegesen nyúj­tották be kérelmüket a juttatást elbíráló királyi biztossághoz. A levéltárban fellelhető királyi biztosi iratok mellett 455 darab telek juttatásáért folyamodó beadványa található, melyek felülbírálása 1773. június 21-23. között folyt le. E beadványokat majdnem kivétel nélkül írástudó emberekkel íratták meg a kérelmezők, kik a kor szellemének megfelelően alázatos szolgai hangon fogal­mazták meg azokat, közel azonos tartalommal. A többek között 1773. június 20-án Jósa György folyamodó is kérelmet nyújtott be. 4 „Méltóságos Gróff és Királyi Comissarius Ur. nékem Kegyelmes Uram! Négy esztendeje, miólta Portiét fizetek és más egyéb féle Nemes Váross terheit hor­dozok, ide való Lakoss vagyok, az eleimis minden Nemzetségemmel a Várost Szolgált és Portiozott; Semmi Jövedelmem tellyességgel nincsen, se Házam, se arra épétendő Haj­lékomnak fundusom sincsen, más Házánál Négy apró gyermekeimmel kesservessen nyo­morgók. Hogy annyivalis inkáb a Nemes Város onusaira, és Portiónak fizetéssére alkal­matossabb lehessek. Annak okáértt én Szegény Siralmas contribulus gyermekeimmel edgyütt Leborul­ván, mély alázatossággal Felséges Királyi Comissió, Született irgalmasságú Kegyelmes­sége előtt forró buzgósággal essedezem, méltóztassék hathatósan és kegyeimessen ily­lyetén Szükséges kéréssemet, további való meg-maradásomra Attyai Szivére venni, és engemet Házhelynek kiadássával meg-vigasztaltatni; Melly alázatos instantiámra várván kegyelmes, és meg-vigasztaló Rendeléssét Felsséges Királyi Commissiónak, maradok. Méltóságos Gróff és Királyi Commissárius Kegyelmes Urnák alázatos Szegény Szolgája. Jósa György Hatvány Utczában Lakozó contribulus. A város területi fejlődésének korlátait az új épületek létesítésével így fel­oldva, rohamos gyarapodásnak indult Debrecen, ami a lakosszámának gyors növekedésében is jelentkezett. Az 1770-ben már több mint kilencszáz éves múlt­ra visszatekintő település 23 322 lélekszáma az új telekosztást követő hatvan év alatt ugyanis kétszeresére növekedett, amit az időközökben megtartott nép­számlálások adatai igen szemléltetően igazolnak: Az egykori feljegyzések szerint 1770-ben 23 332 1775-ben 25 322 1792-ben 29 153, míg 1830-ban már 48 810 lakost tüntet fel az összeírás. 4 HBmL. IV. A. 1002/3. Forgách Miklós királyi biztosi iratok melléklete. 297

Next

/
Oldalképek
Tartalom