A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Dankó Imre: Az első debreceni városismertető

vei és egyéb népi, a nép számára készült munkáival.

11 Nem véletlen, hogy a nyomda társtulajdonosa, az a Telegdi Kovács Lajos könyvkereskedő volt, aki széles körű ismerettségre tett szert a népi olvasmányok kiadása terén.

12 Jellemző, hogy a Dongó első számain ez állt: „Dongja: Mészáros; Szélnekereszti: Telegdi;" vagyis a Dongó kiadója Telegdi Kovács Lajos volt. A Dongót közelebbről nem ismert okok miatt a 33. számtól kezdődően a Városi Nyomda készítette. Erről a korszakáról pontosabb feljegyzések maradtak fenn.

13 Ember Ernő helyesen, mindmáig helytállóan értékelte a Dongót. Eszerint a Dongó folytatása az 1848-49-es néplapoknak. A szabadságharc eszméinek és kimagasló egyéniségeinek emlékét tartja fenn és adja tovább. Politikai állásfoglalás tekintetében plebejus, a kis-hétköznapi esetekre alapozva, mindenki számára érthetően, legtöbbször anekdotázva, hasonlatokkal, példálózva mutat rá az elnyomás, kizsákmányolás tényeire. Állandó rovataival (Csepű-telegráf, Üjság két tudákos kofa szájából, Discursus az európai hírű szószártyárok között stb.) és részben állandó szereplőivel későbbi politikai szatirikus lapjainknak - például a Borsszem Jankónak stb. - volt az előfutára. Ember megemlíti még azt is, hogy a hírlapterjesztés modern, máig is használatos módját is a Dongó vezette be Debrecenben: engedélyt kért és kapott a városháza előtt hírlapárus bódé felállítására. De maga az a tény is, hogy a Dongó városismertetőt írt és jelentetett meg azt igazolja, hogy a lap és szerkesztője talpraesett, ügyes ember volt, aki jól tudta, hogy mivel keltheti fel az érdeklődést. Mindezt azért volt fontos elmondani, mert ezek nemcsak a Dongóra, hanem városismertetőnkre is érvényesek. Városismertetőnk népolvasmánynak készült. Erről tanúskodik formája, terjedelme, stílusa, tartalma és ára is. Az alábbiakban csak a tartalmával kívánunk foglalkozni. Elöljáróban mindjárt megállapíthatjuk, hogy az az ismeretanyag, amit Debrecenről nyújt, bár sokféle, nagyon kevés, csak a leglényegesebbeket, mondhatni azokat nyújtja, amiket a széles közvélemény is ismer. Ez is alátámasztja azt, hogy városismertetőnk népkönyv, kimondottan a nép számára készült. Legszembetűnőbb, hogy a város történetéről szinte semmit sem mond és meg sem említi Debrecen híres épületeit. A bevezető Kánaánnak mondja Debrecent és környékét. Érdekes, hogy ugyanezt a kifejezést találjuk jóval előbb Fazekasnál is Debrecen és határa, a Hortobágy jellemzésére.

1

'' A debreceni határról szólva csak a nagyságot jelöli és látványos összehasonlítással a várost olyan nagynak állítja, hogy az ittlakók, debreceniek pusztán erre büszkék lehetnek. A szerző ezzel a megoldással egy általános népi tulajdonságra tapintott rá. A város fekvéséről írt részben továbbfejleszti ezt a gondolatot, sőt erőteljesen fokozza is, mert Debrecen „Buda-Pest után ez gyöngye koronája". Debrecen népességéről szólva megelégszik egyetlen adattal (50 000 lakos) és inkább a debreceniek jellemzésével foglalkozik, olyan dolgokkal, amelyek 11 Szüts István: Szabad királyi Debreczen város történelme. III. (Debreczen, 1871.) 10951097. - Eszerint Telegdi Kovács Lajos Okolicsányi Gyulával közösen, Okolicsányi és Társa néven, 1859-ben nyomdát nyitott Debrecenben. 1867-ben Okolicsányi Gyula meghalt és a nyomda tovább Telegdi Kovács Lajos könyvnyomdája néven működött. 12 Bényei Miklós: Telegdi Kovács Lajos. Hajdú-Bihari Napló, XXX. évf. 201. sz. (1973. október 21.) 11. 13 Benda K.-Irinyi K. i. m. 190. 14 Fazekas Mihály: Hortobágyi dal. Fazekas Mihály versei. Régi Magyar Könyvtár 17. (Bevezette, kiadta: Dr. Tóth Rezső. Budapest, 1900.) 120-121. 286