A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

Köztes müvelés A vákáncsos ,,a neki kiosztott földet a kitisztítási munkáért az első éven ingyen használta és ingyen használta a már beerdősített terület sorközeit is több évi müvelésre. Csupán a kitisztított, de még be nem ültetett terület után kellett termései egyharmadát »dézsma«-ként leadni a városnak."

11 A dézsmás veteményeket a föld végébe kellett hordani s ott három egyenlő részre osztani, hogy megdézsmálhassák. Sajátjukat csak írásbeli engedéllyel vihették el, a dézsmát pedig be kellett szállítani a városba. A kukoricaszárat is törés után legkésőbb két hét múlva le kellett vágni s elszállítani a beültetett területről, hogy az ültetés minőségét ellenőrizhessék.

72 A dézsmálást csak az 1930-as évek táján szüntették meg, ugyanis ekkor már olyan területet, amelyről a termény egy részét be kellett volna szolgáltatni a városnak, mezőgazdaságilag nem lehetett használni.

73 Az 1906-os szabályzat szerint a beültetett területen ekével vagy kapáló géppel szántani nem lehet, hanem csak kézikapával tisztogathatják a fák közét/' 1921-ben annyi kedvezményt adtak a telepítőknek, hogy az ültetés utáni második évben már használhatták a vákáncsos ekét, de csak 40 cm-re a fasortól. A csemeték tövét továbbra is csak kézikapával lehetett megművelni.

75 „A fődet ugy készítettük elő, hogy kapával vágtuk fel neki legelőször, mert 16. kép. Kiskapa 17. kép. Keresztvágó fűrész 71 Kaán Károly i. m. 281. 72 VF 1906. 6. 73 Csobán-Csűrös i. m. 323, 74 VF 1906. 4-5. 75 ESZ 1921. 9. 258