A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

4. kép. A ,,gátőr" loan betapasztották a fedelet. Ennél a kunyhónál padlást nem készítettek. Az ajtó elé gátőrt helyeztek, amely részben a hófúvástól, részben a hidegtől védte a kunyhó belsejét. (4. kép) Ezt ugyanúgy építették, mint a falat. Ablakot a kunyhó végén hagytak, mely kb. egy szintbe került a külső földmagassággal. A földkunyhó belső beosztása a nagyságától függött. Az Ecsedi István által 1912-ben készített alaprajz kettős beosztású kunyhót ábrázol (2. rajz). A gátőr a lakás egyik végére merőlegesen állt, ki- és bejáratul szolgált. Innen lehetett a pitarha jutni, amelyet konyhaként is használtak. A legbelső, legvédettebb helyiség a szoba volt/'" Természetesen az ilyen két osztatú kunyhó mellett gyakori a csak egy helyiségből álló kunyhó is. A belső berendezéssel szintén az ideiglenességhez alkalmazkodtak. Ä fentiekhez hasonló eljárással építették kunyhójukat a kubikusok és a dinnyések is. Ezek azonban még inkább ideiglenes jellegűek voltak. A két világháború közötti években már inkább félfennálló kunyhót építettek. Ennek csak a hátsó fala támaszkodik a parthoz (domboldalhoz), három oldala szabadonálló (5-6. kép). Ebben az esetben kivágnak a dombból egy részt, s annak a helyére építik a kunyhót. A földházhoz hasonlóan ez is É-D-i irányú, K-felé néző ajtónyílással. A falak felépítése is hasonló, de a tetőszerkezet már módosult. Nem földdel, hanem náddal vagy „szurkos papírral" (kátránypapírral) í fedik be a kunyhót. Gátőr helyett pedig kukoricaszárból szélfogót állítanak az „uralgó szél" irányába (hófixvás ellen). Ez tulajdonképpen a gátőr leegyszerűsített formája. 40 Ecsedi István i. m. 1912. 163. 246