A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

dott, arra az elhatározásra jutottak, hogy az erdő felújítását mezőgazdasági köztes használattal kapcsolatosan biztosítják. Ez okból az erdőterületen erdőtelepítőket (vákánc so sokat) alkalmaztak . . ."

lr> A szárazabb területeken a mesterséges erdőtelepítés már a XVIII. században megkezdődött.

16 1868-ban pedig Török Pál erdőmester valószínűleg a köztessel történő erdősítésre célzott: „ . . . múlt ősszel. . . 50 catast hold osztatott ki a szegényebb sorsú lakosok között ortás és értés végeti."

v Konkrétan az 1880-as évek elején vetődött fel a köztes művelés alkalmazása: ,,Mezőgazdasági terményekkel - nevezetesen rozs, de különösen tengerivel - a hol a sorok egymástól két méternyire jönnek, tétetett kísérlet 180 holdon a Nagy-erdőn, 16 holdon a Paczon. Ezen felújítási mód az itteni körülményeknél fogva pénzbe nem kerül, a művelési költséget a termés megadja, több éven át kapáltatván a talaj, a kikelt csemete gyönyörűen növekszik. . ."

18 A város részéről tehát elsődleges szempont az olcsóság, a rendelkezésre álló munkaerő minél jobb kihasználása. Az ingyenes erdőtelepítést óriási munkaerő-tartalékra alapozták. Ugyanis az úrbérrendezéskor a jobbágytelkek egy részét szerződésesnek, azaz nem úrbéresnek minősítve, a volt jobbágyság egy részét megfosztotta addig használt földjétől.

19 Emellett az 1870-1880-as években tömegesen mentek tönkre a kisparasztok. Kezdetlegesebb felszerelésükkel nem bírván a versenyt, birtokaik tovább aprózódtak, s fokozatosan eladósodtak. Elszegényedésükhöz azonban a múlt század második felében oly gyakori elemi csapások is nagymértékben hozzájárultak. Debrecenben már 1863-ban 1400 munkanélküli élt, s számuk a század vége felé egyre inkább nőtt.

20 Az 1880-1890-es években csökkent a 30 kh-on aluli gazdaságok földrészesedése, s nőtt a 30 holdon felüli gazdaságoké.

21 A közép- és kisparasztságot sújtotta az adók és adósságok behajtása címén eszközölt végrehajtás is, amely 1899-ben 201 gazdaságot, 1900-ban pedig 1027 családot tett tönkre.

22 Bár a Debrecen környéki munkanélküliséget időlegesen csökkentette ugyan az erdei vasút építése (1871), majd az erdős puszták csatornahálózatának elkészítése (1892-1897), az erdőgazdaság részére mégis mindig maradt elég mezőgazdasági munkás, akik az embertelen körülmények ellenére puszta létük fenntartása érdekében vállalták az erdőtelepítést. Az első vákáncsosok feltehetően a XIX. század második felében kitelepült elszegényedett debreceni lakosok lehettek. Később pedig a környező falvak nincstelen földmunkásaiból, cselédeiből toborzódtak. Életkörülményeikre jel15 Csobán-Csürös i. m. 321. 16 Balogh István: Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez. A vákáncsosok. (Debrecen, 1936.) 11. 17 Török Pál i. m. 473. (Ortás = irtás - ld. ortókapa, irtókapa). Értés: „csemeteültetés kiirtott erdőrészen, erdősítés." - Gombocz Zoltán-Melich János: Magyar etymológiai szótár. (Bp. 19141930.) II. 28. hasáb. 18 Török Gábor i. m. 1882. 965. 19 A szerződéses jobbágyok terheikre s használt földjeikre nézve az urbáriumtól eltérő külön egyezséget kötöttek a földesúrral. Állami adót nem fizettek, ezért a jobbágyfelszabadítás után lebonyolított ún. úrbérrendezéskor - a jobbágy felszabadító törvények értelmében - ezek a földek a volt földesúr - jelen esetben Debrecen tulajdonába kerültek. 20 Komoróczy György: Debrecen története a felszabadulásig. (Debrecen, 1955.) 77. 21 Uo. 78. 22 Uo. 79. p. 239