A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Csorba Csaba: Adattár a X–XVII. századi alföldi várakról, kastélyokról és erődítményekről

2. Első említése: 1445. (Csánki I. 647. p.). Külső védőművei a XVIII. században elpusztultak, de a főépülete viszonylag épen napjainkig megmaradt, s ma restaurálva - részben rekonstruálva - áll. 3. Birtokosai: 1402-ig a Losonczyak Gyula helységnek, 1402-től 1476-ig Maróthi birtok, 1476-tól Mátyásé, Corvin Jánosé, annak özvegyéé, majd 1510-től új férjéé, Brandenburgi Györgyé stb. 1552-1566 között Ferdinándé, ezt követően a töröké visszafoglalásig. Uradalmára és fentiekre összefoglalóan Maksay, 1959. 785-794. p. és Scherer, 1938. 4. Oklevelek: 1445. Dl. 13.855 - 1452. Dl. 14.547 - 1469. Dl. 59.566 - 1482. Dl. 50.377 és 37.657 - 1490. Dl. 37.668 - 1497. 72.069 - 1490. Dl. 19.657 - 1498. Dl. 20.701 - 1499. Dl. 46.498 és 46.490 - 1500. Dl. 20.973 - 1502. Dl. 59.914 - 1505. Dl. 37.781 - 1506. Dl. 37.790 és 37.791 - 1507 k. Dl. 37.828 - 1510. Dl. 37.873 - 1512. Dl. 37.880 - 1515. Dl. 37.962 71.212 22.701 - 1518. Dl. 22.999 és 23.044 - 1523. Dl. 23.089 - 1519. Dl. 38.039 - 1520. Dl. 38.055 - 1523. Dl. 38.078. Kiadások pl. Békés II. 129-130., 143., 147-148., 148-151. p. stb. Legátfogóbb, legteljesebb: Gyula. Korábbi, téves elmélet Gerő, 1955. 225-228. p., Gerő, 1968. 174-180. p. lényegében ugyanazt ismétli. Építéstörténetét tisztázta Parádi, 1966. A vár régészeti kutatásáról rövid jelentések: RégFüz 9-11., 13-15., 18. (1956-1965). Törökkori leírása Evlia II. 226-228. p. „A Körös folyó mocsarában, a Szaharához hasonló sík helyen fekszik e nagy vár, körülvéve mocsarakkal, posványokkal és nádasokkal . . . Belső erődítménye részint tömésfal, részint téglaépítkezés . . . négyszögalakú, magas tornyú belső vár . . ." Örségére: 1554/55-ben 465 lovas, 250 gyalogos, míg korábban, 1552-ben nagyobb volt a létszám, 400 német gyalogos és 400 huszár, 1556-ban az előzővel egyező (Acsády, 1888. 73. p. Takáts, 1908., 265. és 570. p.). Török őrsége: Defterek I. 376-377. p. szerint 1590/91-ben 709 fő. További adatok: Basta I. 87., 686., 722., 731., és II. 109., 135., 257. p. A töröktől 1695-ben foglalták vissza Gyulát (Lukinich, 1918. 571. p.). Gyula történetének igen nagy irodalmából az alábbiakból csak néhány fontosabb művet közlünk, melyek utalnak a többi feldolgozásra is: Szendrei, 1888. 428. p. - a gyulai vitézek török elleni harcaira török szempontú adatok Karácson, 1914., 54-55., 63., 65-66., 68., 70. p. - Karácsonyi, 1897. - Kemény, 1918. - Virágh, 1960. és Virágh, 1961. - Dankó; 1959., 63-64. p. Dankó, 1966. - Détshy, 1960. - Varjú, én. 60-61. p. - Fraknói, 1876. 108-114. p. és Fraknói, 1879. 23-32. p. - Thaly, 1880. 5-43. p. - Détshy, 1959. 44-47. p. - Petik, 16-17. p. - Karácsonyi, 1896. II. 138161. p. - Mogyoróssy, 1858. - Palugyay, 1855. 151-160. p. - Szabó, 1881. 5-47. p. Károlyi, 1881. 48-55. p. - Göndöcs, 1881. 56-71. p. - általában a megyére is, Kertész, 1937. Gerecze, 1906. 203-204. h. - kézirat: Soós, IV. k. f. 325-349. HALMI (Ugocsa m.) Románia 2. Első említése: 1564-ben, ebben az évben építette Balassa Menyhért az erősséget, melyet a huszti katonaság sikertelenül ostromolt (Lukinich, 1918. 112-113. p.). Elpusztulásának ideje ismeretlen. 3. 1564-ben Balassa Menyhért a birtokosa, uradalmának kiterjedése nem ismert. 4. Fentin kívül lásd még kéziratban Soós XXX. k. f. 8-11. A vár helye Halmi K-i határában Nevetlen falu és Akli határ mentén a Fekete-Eger mocsarában (uő. uo. f. 10.). HARÁM (Krassó m.) Románia 2. Első említése: Milleker, 1913. 49. p. 1129-es említésére hoz adatot. Anonymusnál (1200 körűire tehető), a honfoglalásra visszavetítve említi castrum Horom-ot, mint Glad várát (SRH I. 89. p.). A korai Árpád-korban Harám megye székhelye volt (Pesty, 1880. 411-424. p.). Elpusztulásának ideje ismeretlen, valószínűleg a XVII. század folyamán következett be. 3. Királyi vár egészen addig, míg a török el nem foglalja. Birtokokra lásd Csánki II. 111. p. és 95. p. 4. Oklevelek: 1367. Dl. 41.702 - 1370. u. Dl. 47.888 - 1437. k. Dl. 13.137 1445. Dl. 44.511 - 1503. Dl. 39.328. Kiadások: Kállay 99., 101., 107., 118., 148. és 172. p. (1362-1376 közti időre vonatkozó oklevelek). ZsO I. 974. sz., ZsO Il/l. 914. 200