A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Csorba Csaba: Adattár a X–XVII. századi alföldi várakról, kastélyokról és erődítményekről

zsoldosok terhére, majd török viszonylatban sem egyszereűn az oszmán hadsereg demoralizálásával magyarázhatók, hanem a katonai realitások, az erőfölény egyenes következményei. Az erődítések fejlődése még a XVI-XVII. században sem tekinthető egyenes vonalúnak. Példának felhozhatók többek között az 1600-as évek elején épült hajdú erősségek, melyek az akkori haditechnikához képest jó egy évszázados visszalépést jelentettek. Azt, hogy ezek mennyire nem ostromra készültek, hanem csak kisebb portyák elleni védelemre, megmutatta a „Szejdi-járás" 1660-ban, mikor sorra pusztultak el. A várak és birtoktestek történetének és összefüggéseinek kutatását megnehezíti középkori jogtörténeti kutatásaink lelassulása. Pedig a birtokjogi vizsgálatok elsőrendű fontosságúak volnának, hiszen a föld - a rajta élő jobbágyokkal - a feudális rendszer alapja. A sokáig korszerűtlennek, áltudományosnak bélyegzett család- és birtoklástörténet kutatásának stagnálása is sok nehézséget okoz. Előbbiek hozzájárulnak ahhoz, hogy tanulmányunk a legtöbb folyamatnak csak jelzésére szorítkozhatott, a törvényszerűségek közül is csak a legszembeszökőbbeket emeltük ki. Az mindenesetre kezd világossá válni, hogy ha előrehaladást akarunk, a kutatásnak szakítania kell az eddig szinte kizárólagos építészettörténet-központúsággal. Első feladat egy lehető teljes adattár összegyűjtése.

39 Adattárunk az elindulást jelenti ezen az úton. Az alföldi várak régészeti és történelmi kutatása még a kezdeteknél tart. Terjedelmi korlátozottság miatt azonban hiánytalanul még az eddigi eredményeket sem tartalmazhatja adattárunk, mely törekszik ugyan a teljességre, de nem lehet teljes. El kellett tekintenünk attól, hogy az egyes várakra és váruradalmakra vonatkozó összes eddig ismert adatot (valamennyi említése, névváltozatok, öszszes birtokosa, a hozzá tartozó uradalom városainak, falvainak egyenkénti teljes felsorolása korszakonként stb.) feltüntessük. Igyekeztünk a fontosabbakat kiemelni. Egyébként előbbiek nem egy ember, de egy kutatócsoport erejét is meghaladták volna, ha belátható időn belül végezni akar munkájával. Bibliográfiánk is csak a legfontosabb munkákat tartalmazza, melyek utalnak a további adatközlésekre, feldolgozásokra. Népszerűsítő jellegű írásokat általában nem vettünk figyelembe, csak abban az esetben, ha olyan új adatokat tartalmaztak, melyek más helyütt nem kerültek még publikálásra. Adattárunk nem ölelhette föl a X-XVII. század valamennyi alföldi várát. Ennek három fő oka van: 1. A fennmaradt forrásanyag nagy része kiadatlan, ill. jelenleg hozzáférhetetlen. 2. Egyes objektumok esetében a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok nem teszik egyértelművé, hogy valóban középkori és nem ős- vagy népvándorláskori építményről van-e szó. Sőt még középkoriak esetében is a csekély maradványok elképzelhető, hogy nem vár, hanem erődített templom vagy kolostor részei. 39 A Gerő-féle rendszeren belül maradó bírálat, amely szintén csak az anyag egy részének ismeretében íródott, nem találhatott megoldást (Marosi, 1970.) 185