A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

voltak. Deus magnus Commagenus kultuszának megszervezése nekik tulajdonítható. 4. A korábbi kutatás, így G. Wissowa és F. Cumont deus Commagenusban ,,Landesgott"-ot ismert fel, akit - F. Cumont szerint - Iupiter Dolichenus mellett tiszteltek Commagene-ben.

2<i E feltevés mellett szól, hogy deus Commagenus-t Nyugaton kimutathatóan kizárólag szírek részesítették kultuszban, éspedig - feltehetően - minden esetben deus patrius-ként. Hasonlóképpen meghatározó sajátossága a kultusznak a Iupiter Dolichenus-szal való szoros kapcsolat: deus Commagenus a feliratok tanúsága szerint általában a Doliche-í Ba'al tiszteletén belül, annak keretei között, Dolichenus-papok irányításával kapott kultuszt. Ennek ellenére G. Wissowa és F. Cumont értelmezése keleti analógiák hiányában nem bizonyítható. Az természetesen nem kétséges, hogy Iupiter Dolichenus-szal (és IOM Aeternus-szal) azonos, illetve rokonlényegű isten-elképzeléssel állunk szemben. Egy sémita Ba'al-ról van tehát szó,"' akinek alakjához ősi szír-sémita elképzelések kapcsolódtak.

28 Más kérdés, hogy milyen konkrét szír istenalakról van szó. A jellegzetesen „interpretált" megfogalmazás : deus Commagenus alig fejez ki valamit az eredeti istenelképzelésből. Történetileg világos, hogy deus Commagenus tisztelete időben később és szűkebb körben vert gyökeret, mint Iupiter Dolichenus - a par excellence katonai istenség - kultusza, amely egyes nyugati tartományokban már Hadrianus alatt k.

;

mutatható.-" Azok a szírek, akik deus Commagenus tiszteletében alighanem meghatározó szerepet játszottak, csak a II. század 2. felében kerültek a Birodalom nyugati területeire. A kései Antoninus-kor valláspolitikai viszonyaival és a szírek tömeges Nyugatra áramlásával hozható összefüggésbe Itáliában és a dunai tartományokban a Dolichenus papok gyakori megjelenése a feliratokon."

1 A sacerdotes Iovis Dolicheni aktív propagandát fejtettek ki Iupiter Dolichenus alakjának népszerűsítése érdekében, s ebbe a keretbe illeszthető deus Commagenus kultuszának felbukkanása és - egyes területeken - elterjedése is. Deus Commagenus kultuszának feliratos emlékei kivétel nélkül Iupiter Dolichenus tisztelete nagy virágzásának időszakára tehetők: a II. század végére és a III. század első évtizedeire. Az egyelőre tisztázhatatlan commagenei háttértől függetlenül felvethető: deus Commagenus nem más, mint Iupiter Dolichenus alakjának újrafogalmazása, az időközben egyre inkább univerzálissá vált Doliche-i Ba'al ,,nacionalisabb" ,,

alter ego"-ja. A Dolichenus-papok a Iupiter Dolichenus-kultusz propagálása érdekében használták fel - s talán fogalmazták meg - deus Commagenus tiszteletét.

!l 26 G. Wissowa, i. m.; F. Cumont, i. m. (1. jegyzet) 27 J. Dobiás, i. m. 41. 28 P. Merlat, Rép. No. 63-64.; Jupiter Dolichenus, 1. 29 P. Merlat, Jupiter Dolichenus, 17. 30 B. Angyal K., i. m.; I. Tóth, i. m. (9. jegyzet) 31 A szír kultuszok propagandájára ld. P. Merlat, Jupiter Dolichenus, 16., 19-.; K. Latte, Römische Religionsgeschichte. (München, 1960) 345.; В. Angyal К., i. т.; I. Tóth, i. т. - Sajátos commagenei hátterű istenfogalmazások a savariai Dolichenumból: [-] et genio vici Chanazibo et genio civi[t)atis Caeser(eae] (!) (Ger]m[aniciae) (vö. Tóth L, Arch. Ért. 98, 1971, 81.; L. Ballá, Studia in honorem В. Gunda. Debrecen, 1971. 476-., 485-.) A két genius nyilván azonos a vicus és a civitas sémita védőisteneivel, Gad-jaival. (Vö. F. Cumont, Gad. RE 7, 1912, 433-.); a kígyóábrázolások az oltár oldalán ismét a geniusGad azonosításra utalnak, a római vallásosság oldaláról (Id. G. Wissowa, i. m. 175-.). A savariai Dolichenus-közösség tagjai jórészt orientálisok, ill. commagenei szírek voltak, L. Ballá, Die römischen Steindenkmäler von Savaria. 42., 29.; Studia in honorem B. Gunda, i. m. 476-., 485-.). A megfogalmazás feltehetően tőlük való. 168