A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

consularisnak neveznek.

7 E személyek szolgálatainak elfogadott datálása alátámasztja Fitz következtetését: a legkorábbi feliratok a 160-as évek első felére - Marcus Aurelius uralkodása elejére - helyezhetők; a cosularis-nak nevezett legátusok többsége a Severus-korban állott a tartományok élén.

8 Fit^ ezenkívül hivatkozik négy olyan feliratra, amely beneiiciarius consularis-okat említ, s amelyeken a consularis rangú helytartó neve is fel van tüntetve.

9 E feliratos emlékek közül egynek 150-re való datálása bizonyított,

10 egy továbbié 150-152-re valószínűsíthető.

11 A másik két epigráfiai emlék azonban, amely Umidius Quadratus és Iunius Omullinus consularisok neveit említi, R. Syme és G. Alföldy részletesen indokolt datálása szerint lényegesen korábbra helyezendő, mint Fitz vélte - Hadrianus uralkodása időszakára.

12 A consularis (=leg. Aug. pr. pr.) cím használata, legalábbis a heneíiciarii consularis katonai rangmegjelölés keretei között,

11 már a 120-as, 130-as években kimutatható az epigráfiai emlékeken. Ezekhez az adatokhoz jön most a M. Speidel

1

'

1 által publikált sírfelirat, amelynek utolsó fennmaradt soraiban ez áll: missus voluntarius ho/nesta missione a Terent[io ScauJ/riano consulare [exercijítus provinciáé nov[ae ? Meso I potamiae -} - D. Terentius Scaurianus-t korábban, mint a 106 augusztusában bizonyosan tartománnyá szervezett Dácia első consularis rangú helytartóját ismertük,

15 a macedóniai sírkövön említett tisztséget Traianus parthus 7 J. Fitz, Epigraphica 26 (1964) 54-.; /. Fitz összeállításához Dacia: C. Arrius Antoninus 175/177 vagy 174/175 Stein, i. m. 46.; F. Grosso, La lotta politica al tempo di Commodo. Torino, 1964. 682), Ignotus 212/ 214 (Stein, i. m. 63.), L. Marius Perpetuus 214 (AE 1960, 226), С Iul Sept. Castinus (?) 217 (CIL III 7750 PIR

2 ,,I" 566., Stein, i. m. 65-., 74.),? Ignotus 222/235 (Stein, i. m. 70) - Pannóniáé: Á. Dobó, Die Verwaltung der römischen Provinz Pannonién von Augustus bis Diocletianus. (Bp. 1968) 129. - Britannia: A. R. Birley, Epigr. Studien 4. (Köln-Graz, 1967) 73.: Sex. Calpurnius Agricola RIB I 1809. 163; 76.: Ulp. Marcellus RIB I. 1329. - 184; 79.: Alfenus Secenio RIB I. 722, 1234, 1462, 1909. 205

2

207. - Numidia: В. E. Thomasson, Die Statthalter der römischen Provinzen Nordafrikas von Augustus bis Diocletianus I—II. (Lund, 1960) vol. I.

: 82., vol. IL : 197. Id. kül. AE 1911, 106., AE 1902, 10., IRT 914-16., ILA 26. - Moesia inferior: P. Helvius Pertinax 175/176-?178 (CIL III 14437

2

, vö. A. Stein, Die Legaten von Moesien. DissPann I., 11. Bp. 1940. 80., L. Ballá. DMÉ 1968. 137.). 8 /. Fitz, i. m. 54-55., összeállítása és az alábbi jegyzet adatai 27 helytartót említenek. Közülük 7 Marcus, 2 Commodus, 16 a Severi és 1 Gordianus alatt töltötte be hivatalát (1 felirat datálása II—III. szd.'. - Különösen jellemzőnek tekinthető a trés Daciae helytartóinak Severus-kori listája, amely Septimius Severus és Caracalla alatt megközelítően teljesnek látszik, G. Barbieri, L'albo senatorio da Settimio Severo a Carino (193-285). (Róma, 1952) 425., vö. G. Alföldy, BJ 168. (1968) 157. és A. Stein, Dazien, 56., 113. 9 /. Fitz, i. m. 55-56. 10 CIL XIII 5609 - bt. Caeserni Statiani cos. 11 CIL XIII 7791 - bt. Salvi [Iuljiani cos. - Vö. G. Alföldy, Fasti Hispanienses. 32. 12 CIL III 3168 - beneficiari lunii Omulli consular. - Vö. R. Syme, História 17 (1968) 89.; G. Alföldy, Fasti Hispanienses. 26.: 133 körül. - Arch. Anz. 26 (1911) 236. - bt. Ummidi Quadrati cos. - Vö. R. Syme, i. m. 88.; Id., Dacia NS 12 (1968) 335. No. 4.: e. 121-124. 13 Vö. A. v. Domaszewski-B. Dobson, i. m. 32.; Á. Dobó, i. m. 159. - Ld. egy korai pannóniai sírkó feliratát Poetovio-ból: A. Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markommannenkriegen (Bp. 1959) 213.: 64/3.: - miiit(avit) bf. cos. - II. szd. eleje., vö. Á. Dobó, i. m. 163. No. 224. - A Pannóniából ismert bf. cos.-feliratok közül egy sem datálható az I. század vége előtti időre, viszont a rangmegjelölés 100 körül már megjelenik az epigráfiai emlékeken, ld. Á. Dobó, i. m. 159. összeállítását. Vö. még A. Mócsy, Acta Arch. Hung. 3 (1953) 198.; Id., „Pannónia" RE Suppl. 9 (1962) 602. 14 M. Speidel, i. m. 142.; kül. 151.; Id., AMN 7 (1970) 511. 15 A. Stein, Dazien, 9., és hozzá N. Gostar, Apulum IX (1971) 305. 11 Déri Múzeum évkönyve 161