A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

III. Ballá Lajos M. Herennius Faustus Ezen a néven a prosopographiai kutatás két szenátori rangú személyt tart számon,

1 az egyik csak a közelmúltban vált ismeretessé Dáciából, a másik már régóta ismert a Memnon-szobcr feliratáról. 1. Oltárfeliratok Apulumból" (ma: Alba Iulia). Saturno / securo / M. Herennius I Faustus I leg(atus) Aug(usti) - Min[ervae] / su(perae) / M. Herfennius] ! Fau(stus) / leg(atus) (Aug(usti)). I. Berciu, aki a feliratokat közzétette, az oltárok állító ját a Memnon-szoborról már ismert szenátorral azonosította, s ennek alapján a legátust a trés Daciae helytartójának tartotta, aki hivatalát - szerinte - megközelítően 208 után viselte.

5 Berciu véleményét a két Herennius Faustus azonosításával, illetve M. Herennius Faustus Dáciában betöltött tisztségével kapcsolatban több-kevesebb fenntartással - a kutatás általában átvette/' jóllehet az - különösen ami a legátus Augusti cím értelmezését illeti - meglehetősen bizonytalan alapokon állott. Joggal mutatott rá С Daicoviciu arra, hogy a szenátor az apulumi feliratok alapján csak legiólegátusnak tartható, aki minden bizonnyal az ott állomásozó legio XIII geminát vezényelte:' Ezt a felvetést a tartomány területén fennmaradt idevágó feliratos anyag teljes mértékben alátámasztja: a leg(atus) Aug(usti) tisztségmegjelölés - ha a kőemlék állítója maga a szenátor - minden biztosan azonosítható esetben legio legátust takar.

0 NI. Herennius Faustus tehát minden valószínűség szerint nem helytartó volt, hanem legátus Augusti legionis XIII geminae, éspedig vagy Traianus uralkodása idején 106 és 118/119 között

7 vagy a Dácia Marcus-kori átszervezését

8 követő időszakban. Bár maguk a feliratok egyik datálás lehetőségét sem zár1 PIR'2 H 107. 2 l. Berciu, Apulum III, 1947-1949, 200-. 3 /. Berciu, i. m. 4 G. Barbieri, L'albo senatorio da Settimio Severo a Carino. (193-285) (Róma, 1952) 66 f., Nr. 270, 596.; PIR- "H" 107. ..iortasse idem", Fasti Archaelogici 13, 1958, 355, Nr. 5663; AE 1962, 206. - PIR- i. m.: „legátus Augusti (III Daciarum? vei potius legionis sub Traiano aut praetorius principiis Hadriani)". 5 С Daicoviciu, Atti del Terzo Congresso Internazionale di Epigráfia Greca e Latina. (Róma, 1959) 188. 6 CIL III 905, cf. p. 1014; 1092, 1172, 1122 (vö.: AE 1956, 124), vö.: A. Stein, Die Reichsbeamten von Dazien. DissPann I, 12. (Budapest, 1944) 20-., 52, 91-., 75. Kivételnek látszik: CIL III 1089 = D. ЗОЮ, Stein, i. m. 20-., ehhez: R. Syme, Laur. Aquin. I. DissPann II, 10. (Bp. 1938) 283. 7 Vö.

: A. Sstein, i. m. 5-., 17-. 8 Legutóbb: A. R. Birley, Marcus Aurelius. (London, 1966) 196.; /. Fitz, Epigraphica 28 (1966) 68-.; Uő., Die Laufbahn der Statthalter in der römischen Provinz Moesia Inferior. (Weimar, 1966) 19-. 156