A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Újabb adatok a korai rézkor időrendjéhez

A rézkorban a kötött temetkezési rítus is sok problémát vet fel. A hajdúszoboszlói temető esetében azonban sem a temetkezés módja, sem a tájolás nem mond sokat. Az 1928-as temetőtérképen Zoltai ugyanis az összes sírt DK-ÉNy-inak tájolja - úgy véljük elég hozzávetőlegesen - a mi új sírunk pedig pontosan KNy tájolású. Mivel temetőrészlettel van dolgunk, ebből az adatból messzemenő következtetést nem vonhatunk le. Csupán csak annyit, hogy a tájolás nagyjából való egyezése még nem magyarázat a két kultúra, illetve síregyüttes közti korkülönbségre, s arra, hogy javarézkori szokás lenne a K-Ny-i tájolás. A „felbontott sírok közelében" talált telepleleteket Zoltaiék nem határozták meg kor szerint, csupán „őstelep" néven emlegetik. A Déri Múzeum raktárában meglevő kisszámú kerámiaanyagot Patay a tiszapolgári kultúrához és egy bronzkori csoporthoz sorolta, de a Zoltai által megadott kevés és pontatlan adat alapján nem tudta meghatározni, hogy a telepjelenségek - tűzhelyek, állatcsontok, égett földrétegek - melyik kultúra lakóhelyét jelzik. Mnidenesetre a telepnyomok Zoltaiék jelentése szerint nem a sírok között, hanem közelükben voltak. Egy 1931-es leltárkönyvi bejegyzés azt mondja: még később is kerültek elő a telepről származó „réz- és bronzkori cserepek, az állomás melletti iparvasút raktártelepe melletti rézkori temető kultúrréteges őstelepéről." A mostani leletmentés során talált, tiszapolgári keramikával telt gödrök tulajdonképp a rézkori sírok között voltak. Ennek tudatában sem kockáztatható meg azonban olyan feltevés, hogy a telep és temetője egy helyen lett volna. Nézzük meg, hogy más lelőhelyeken mi a helyzet a telepek és temetők viszonyát illetően? A tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúrát jóformán csak nagykiterjedésű, és sok helyen előforduló temetőiből ismerjük. Kivételnek talán a székelyzöldteleki telep számíthat - ritkaságszámba menő rézkori rétegeivel.

11 A korai és javarézkori lakosság pásztorkodó, vándorló életmódjából kifolyólag nem is 11 Kalicz Nándor: Rézkori sztratigráfia Székely község határában. Arch. Ért. 85. (1958), 3-5. 146