A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Tóth Béla: Polgári Mihály önéletrajza és Itinerariuma

E benyomásokat csak egynapi rövid tartózkodás után rögzítette 17 pontban, de utrechti tartózkodása idején november 6-án (tévesen október 6-ának írja) a lap közepén hirtelen abbahagyja az ottani Akadémiára vonatkozó jegyzeteit, s más tintával, sietős írással, ugyancsak 17 pontban, feljegyzi, hogy miket érdemes Amsterdamban megnézni: „Adnotatio Eorum quae Amstelodami experientia sunt digna . . . (sic). Valószínűleg ekkor találkozott valakivel, aki ismerte a várost, és lediktálta neki a fontosabb látnivalókat (40. г., v.), ő pedig nyilván el akart menni s még egyszer szétnézni a csodálatos városban. (Ez a vágya 1743. január végén teljesült, amikor 22-e után ruhavásárlás céljából három napot töltött Amsterdamban. A tapasztaltakat, pl. a városházának az előbbinél részletesebb leírását, 6 pontban adja elő.) Az egyházi épületek stb. mellett mindenütt bámulatra indítják a 7-8 emeletes házak (pl. Bécsben, Hamburgban, Amsterdamban), de megragadja a mecklenburgi parasztok sajátságos építkezése is, az, hogy a házat gazdasági épületekkel egybe, szinte csűrszerűen építik. Felemlíti a házakon levő sok és nagy ablakot, melyek szinte az épületek egyharmadát elfoglalják. Mint már bécsi jegyzeteinél láttuk, ámulattal töltik el a technikai érdekességek is. Crossenben egy szobrokkal kombinált szökőkutat csodál meg, OderaFrankfurtnál pedig részletesen leírja a mocsaras tavakat összekötő hajóátemelő zsilipek működését. Hamburgban két „léggömböt" is lát: „Dracones duos аёге factos aliqua materia completos et suspensos" (34. v.). Itt hall először orgonát is a holland követség istentiszteletén: „Psal 148 orgona melódiám exprimente, mira svavitate canebatur". Ettől kezdve Hollandiában nem tud betelni az orgonák és a harangjátékok csodálatával. Amsterdam harangjairól pl. ezt írja: „Campanae Valériáé, qualibet hóra Melódiám cuiusdam cantus magna cum Peregrinorum admiratione svavissime exprimunt" (38. c). Az utrechti harangjátékokkal kapcsolatban pedig megírja, mely zsoltárokat játsszák, s mikor változtatnak dallamot (1. 1743. március 16-i és április 6-i bejegyzés, 56. г., 59. v.). Egy későbbi amsterdami látogatása során pedig az orgonákról úgy emlékszik meg, mint amelyek „Cantum canentium Svaviorem" teszik (50. г.). Megcsodálja a hajókat is. Űtja során pl. elragadtatással szemléli a Hollandia felé tartó vitorlások versenyét a kedvező szélben, de bámulatát legjobban az amsterdami kikötő hadihajói vívják ki. A természeti jelenségek sem kerülik el figyelmét. Tengeri útja során megfigyeli pl. az árapály jelenségét (kétszer is visszatér rá), s igyekszik rá magyarázatot keresni, a tenger hánykódásában. Leírja tengeri betegségét is a 108. zsoltár 27. versének szavaival: „actantur sicut ebrii" . . . Paraszt szülők gyermekére, a nagy alföldi város diákjára s más alföldi helyek tanítójára, a földművelő, állattenyésztő ország fiára vall, hogy mindenütt külön figyelemben részesíti a termelés sajátosságait, a talaj minőségét. Olmüccel kapcsolatban pl. megemlíti, hogy környékén holdszámra („integra Jugera") termelik a petrezselymet, s hogy Olmücig a morva föld jó, termékeny, de a várostól följebb már köves, sziklás, bár az itt termett len jobb, mint az otthoni. Szilézia, Mecklenburg, Hannover földjeiről sem feledkezik meg, az utóbbival kapcsolatban pl. ezt írja: „Tellus est amoena, sed arenosa, et saxosa" (33. r). Szilézia szarvasmarháit apróknak tartja. Talán az is a poros, kopár alföldi városok és tájak fiára jellemző, hogy mindenütt, de főleg Hamburgban s a holland városokban, elragadtatva emeli ki a szépen ültetett fasorok, gazdag kertek létezését. Hamburg kertjeit pl. a Sala85