A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Történelem – Geschichte - Tóth Béla: Polgári Mihály önéletrajza és Itinerariuma
volt, s hét évi külföldi tanulás után tért haza, a professzorok száma négyre emelkedett. (Polgári itt ismét felsorolja a professzorokat s részletesen ismerteti tárgyaikat, ami a Kollégium tanítási rendje szempontjából igen fontos (9. v.). ' Ennél az évnél megemlíti, hogy több mint harminc tógátus kérésére Grammatica Graecá-t szerkesztett, melyet két ízben is: „illustratam dedi" (10. г.), s melyhez ,,Colophon"-ként egy „Arithmeticam Universalem exemplis demonstratam" is csatolt (10. r.). 18 1739. április 21-én a professzorok egyező kívánságára Váriba ment (Szatmár megye) „Rector"-nak az ottani gimnáziumba. Itt három évet töltött „Gymnasium habui florentissimum quippe Togatis his et Studentibus refertum (10. г.). Hét tógátust sorol fel név szerint, akik közül kettő István, öt János (10. v.). Megemlíti azt is, hogy kevéssel a Debrecenből való távozása után a városban hatalmas pestisjárvány tört ki (10. г.). A vári rektorságról 1742 májusában mondott le, s mint írja: „pedes movi, Academias Hollandicas lustraturus, et majorem Eruditionis Supellectilem comparaturus (12. r.). 19 Ezután elindul, hogy a külföldre menő protestáns diákok szokása szerint útjára pénzt gyűjtsön. Debrecent, Csegét útba ejtve először Ceglédre, majd Nagykőrösre, Kecskemétre (Aegipolis), Kunszentmiklósra megy, s ahol lehet, prédikál. Az adakozók nevét s az általuk adott összegeket hálásan iktatja be írásába (többnyire egy rénus forintot 20 , de néha csak krajcárokat kap, (12. v., 13. r.). 21 Ezután a már idézett szavakkal befejezi önéletrajzát. Itinerariuma a 14. r. oldalon következik s egy teljes oldalt kitevő címlap vezeti be. A lap alján a szerző szándékai kifejezésére a következő párverset helyezi el: Vox audita perit, littera Scripta manet, Et quae non produnt, Singula multa iuvant. Nagy útjára Polgári 1742. augusztus 24-én indult el Kunszentmiklósról. Az utat Pestig szekéren tette meg. 29-én ugyanígy halad Győrig, ahová 30-án 18 A már említett könyvjegyzékben egy Arithmetica Hungarica с kéziratos könyv is szerepel. Vajon nem ennek a múnek egy példányáról van szó, vagy esetleg Maróthi matematikai előadásainak a kompendiumáról? A matematikai érdeklődést nyilván Maróthi gerjesztette fel a Kollégium diákjaiban. 19 A holland egyetemeknek a magyar református ifjak tanulmányaiban betöltött szerepéről 1. Bán Imre i. m. 101-117. és Segesváry Lajos i. m. 7-15. (Ez utóbbi kizárólag az utrcchti egyetem szerepéről szól.) 20 A rénus, rénes (Rhenensis) vagy rajnai forint a tallér kétharmad része volt, s 60 krajcárt foglalt magába. A tallér viszont nagyobb ezüst pénzdarabot jelentett, mely 72 ezüst krajcárt vagy 24 garast tett ki. A garason tehát apró ezüst (később nagyobb réz-) pénzt értettek. 21 A külföldre utazó magyar diákok pénzszerzéséről Segesváry Lajos a következőket írja: „A legegyszerűbb mód volt, mellyel ifjaink a szükséges pénzt összegyűjtötték, az akadémiai rektorság. Ez abból állott, hogy az anyaiskola idősebb tanulóit valamelyik alsóbb fokú iskolához küldte ki tanítani, ahol pár évi szorgalmas takarékosság mellett nagyon is szép summát gyűjthettek össze maguknak. Hogy csak egy példát említsünk, Misztótfalusi Kis Miklós a fogarasi rektorián nem kevesebb, mint 350 aranyat gyűjtött össze három év alatt, és e szép összeg birtokában - mint maga feljegyezte - bizalommal és megelégedéssel tekintett külföldi útja elé. Másik, az előbbit kiegészítő mód volt az albizálás, azaz a külföldre készülő atyafi megfelelő ajánló levéllel ellátva úgy gyűjtötte össze magának vándorlás közben a szükséges összeget." (I. m. 50-51.) Polgári, mint írásából kitűnik, mind a két eljárást alkalmazta. 78
