A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Módy György: A mai Hajdú-Bihar megye területének XVI–XVII. századi település- és birtoklástörténeti képe

tás jelenlegi állása szerint már bizonyos, hogy nem mindenütt teljesen néptelen falvakban ültek meg a hajdúk, így a későbbi hét hajdúváros lakossága egy részénél a kontinuitást nem zárhatjuk ki. Ugyanígy vetődik fel a kérdés a tizenötéves háború pusztította településeknél is. Véleményünk szerint ugyanis nem minden falut kell teljesen néptelennek tekinteni, amelyiket ilyennek vettek fel a dikátorok. Feltételezhető, hogy a hódoltsági falvak közül azokba, ahol a lakosság többségének elmenekülése ellenőrizhető volt, be sem mentek az adószedők. 1604/1605-től a török igyekezett Biharban újból kiterjeszteni a hódoltságot, öt falu a defterbe is került. Bocskai halála után az uradalmai több kézre kerültek, egy-egy vár tartozékaiként rövid ideig magánbirtokként, majd újból fejedelmi kincstári birtokként. így Bajom várához 1609-ben hat, 1615-ben további 12 falu tartozott. A kereki vár birtokai 1614-ben kilenc faluban, a zsákai vár tartozékai 1617-ben tizenegy faluban voltak. Szabolcs 1600 után elnéptelenedett déli részébe a lakosság csak 1618 körül kezd visszatérni nagyobb számban. I. Rákóczy György alatt a török Gyuláról és Szolnokról kiindulva újból terjeszkedik és a fejedelem által 1631-ben Derecskére telepített hajdúk kiűzésére is lépéseket tett. 1645-ben ismét 16, két év múlva újabb egy, 1648-ban pedig megint 6 település került a hódoltságba Nagyvárad 1660-ban történt elfoglalása pedig azt jelentette, hogy Bihar megye területe csaknem egészében a török kezére jutott. Az 1660. évi hadjárat során hat település néptelenedett el végleg. A XVII. század második felében a településekre kiható fontosabb birtoklástörténeti változás nem történt, de a szolnoki, egri, váradi török pasák élete és vagyont pusztító, harácsoló martalócai állandó fenyegetést jelentettek a falvak jobbágysága részére. Debrecen is csak hihetetlen anyagi erőfeszítésekkel és áldozatokkal tudta viszonylagos békéjét megvásárolni. A város népessége nagymértékben növekedett, néhány évtizedig ekkor a legnépesebb magyar város. Általános gazdasági fejlődése még nem állt meg, az újonnan szerzett pusztákon folyik a nagyarányú állattartás, kalmárai még irányítják a három országrész közvetítő kereskedelmét. De a céhes ipar megakadt a manufakturális fejlődés útján, termelési viszonyai, keretei nem mutatnak túl az előző századén. A hét hajdúváros a Hajdúkerületben kristályosította ki önkormányzatát, és kizárólag saját katonai erejének köszönhette a hódolt falvaknál szerencsésebb életkörülményeit. A többi kisebb hajdú telepítés nagy része a török háborúkban elpusztult, kiváltságát elvesztette. Bihar megyének a török hódoltságból való szabadulásakor a húsz korábbi hajdú településéből csak nyolc néptartó hely. Az 1660 és 1692 közötti pusztulást szinte érzékeltetni is nehéz: 48 falut vettek fel pusztahelyként, közülük 21 többé nem is telepedett be. 74