A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Muezológia - Hadasné Tóth Mária: Egy bronzzsitula restaurálása

rátok, oxidok - hatására a fizikai és kémiai átalakulás megindult. Ez az átalakulás az ötvözet százalékos összetételétől, a készítés módjától és a talajviszonyoktól függött. A felszínre került anyag körülményei megváltoztak, a fizikai és kémiai folyamatok egyensúlyi állapotra törekedtek, ezért a reakciók felgyorsultak, a korrózió fokozódott. A réz- és ónötvözetből álló bronzedényeken megjelent oxidációs termékek közül főleg a réz reakciótermékeiről érdemes szólni. A korróziótermékek pontos vegyvizsgálata ugyan nem történt meg, de az elszíneződésből - barna, vörös, kék és zöld - következtethetünk a következő rézvegyületekre: réz (II) oxid, rézszulfid, bázikus rézszulfát, bázisos rézklorid stb. A múzeumi fémtárgyakra nagyon veszélyes zöldszínű atacamit vagy bázikus rézklorid a fémdarabok keresztmetszetén, középen látható volt. A nagyon bonyolult kémiai folyamatok tehát a szitulán, mint a legtöbb fém esetében már a talajban elkezdődtek és a levegőn az oxigén, a víz, a kéndioxid stb. hatására fokozódtak. Az előbbiek alapján megállapítható, hogy a régészeti fémeket feltárás után célszerű minél hamarabb kezelésbe venni, hogy a felfokozott gyorsaságú kémiai reakciók romboló hatását megakadályozzuk. Meg kell említenünk, hogy anyagunkon a széndioxid, nedvesség és oxigén hatására a zöld színű, összefüggő bázisos rézkarbonát vagy szulfát - a nemespatina - mely védelmet jelentett volna, kialakulni nem tudott a talajviszonyok miatt/' 1970 áprilisában a Múzeológiai Technológiai Osztály

5 - továbbiakban Kutató Csoport - segítségével fogtunk a munkához, az eléggé rossz állagú edények konzerválásához és kiegészítéséhez. Az első munkafázis a kémiai tisztítás volt. Erre a célra enyhe hatású ammóniás káliumkarbonát oldatot használtunk.

6 Mint minden kezelésnél itt is nagyon fontos, hogy a fémet az oldat ellepje. A kezelőszerrel a levegő oxigénjétől alaposan elzártuk a tárgyat, hogy az ammónia oxigén jelenlétében a rezet meg ne támadja. Amint a rajzon is jól látható, a szitula darabjaival egy nagyobb és egy kisebb fóliazsák rétegei közé került a kezelőszerrel együtt. Ezután az egészet egy nagyobb edénybe helyeztük. A külső fólia és az edény közét homokkal töltöttük ki, a belső kisebb fóliazsákba pedig vizet öntöttünk. A homok és a víz biztosította az oldatnak a kezelendő tárgyhoz való simulását és az ammóniás káliumkarbonáttal való takarékoskodást. Az ammóniás káliumkarbonát oldat az egy- és kétvegyértékű réz korróziótermékeit jól oldja és azok semlegesítését és kloridmentesítését is szolgálja. Ez a kezelés két hétig tartott. Ez idő alatt a káros oxidációtermékek - helyettesítés, cserebomlás útján - vízben oldódó réztetramin-hidroxidokká [Си(МНз)//) (ОН)з alakultak, amely vegyületek mechanikai úton, vízzel való mosással eltávolíthatókká váltak. A kezelés ideje alatt a tárgyat több alkalommal vízzel és műszaki kefével letisztítottuk. A vegyszeres kezelés után váltott desztillált vízben hosszabb ideig áztattuk a szitulát, hogy teljesen eltávolítsuk az ammóniát, kloridmentesre és semlegesre mossuk a tárgyat. 4 Múzeumi műtárgyvédelem I. (Budapest, 1970.) 31-35. Schlager Kár oly né: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme. Náray-Szabó István: Szervetlen kémia III. (Budapest, 1967) 21-24. 5 A Központi Múzeumi Igazgatóság Múzeológiai Technológiai Osztályának feladata: múzeumi szakanyagvédelem korszerű fejlesztése, a múzeumi restaurátorok irányítása. 6 A Kutató Csoport által kiadott „A réz- és bronztárgyak konzerválása táblázatos összefoglalása" 11. pontja szerint. 546