A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Muezológia - Hadasné Tóth Mária: Egy bronzzsitula restaurálása

Hadasné Tóth Mária Egy bronzszitula restaurálása 1964-ben dr. Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese és dr. Mesterházy Károly régész leletmentő ásatása során két bronzszitula maradványai kerültek napvilágra. A Déri Múzeum régészeti osztálya gyarapodási naplója szerint az edények adatai: „402, 403 szám. Lelőhely.- Püspökladány Meggyes tanya (major), 50 cm mélységből." A leletegyüttes két nagyobb bronzedény aljából és 223 db igen apró és teljesen korrodeált töredékből állt. Az edények egy helyről kerültek elő, ahol a talaj erősen szikes. A szitulák állapota a feltáráskor: A viszonylag épebb darab, felfelé bővülő hengeres testú edény, a vállánál a legszélesebb. Nyaka kissé behúzott, pereme ismét kiszélesedő, bronzdrótra hajlított, keskeny hurkában végződik. Több darabból készült. Feneke befelé domború, négy pánttal, két-két szegeccsel felerősített. Alja kb. 8 cm magas, 14 db lapos szegeccsel van ráerősítve a kifelé szélesedő, 27 cm magasságú palástra. Ez a „gyűrű" két lemezből van kiképezve, amely két oldalt, a fülek alatt hosszanti irányban hét-hét szegeccsel összedolgozott. A perem egyrésze és egyik füle megmaradt, másik füle, a perem többi része s az edény válla hiány zik, illetőleg apróbb-nagyobb töredékben az edénnyel együtt került be a múzeumba. A kisméretű fül csatlakozását biztosító kiszélesedő lemez felül a perem belső oldalához, alul a vállhoz két-két szegeccsel rögzített. A szitula vékony lemezből készült, igen repedezett, erősen korrodeálódott, felülete ennek következtében szinte teljesen „bemaródott" mélyedésekkel, apró lyukakkal, élénkzöld korróziós termékkel borított. A töredékek nagyrésze sem az edényhez, sem egymáshoz nem illeszkedik, az előrehaladt oxidáció következtében. Főleg a töredékeken figyelhető meg, hogy az amúgy is vékonynak mondható lemez teljesen oxidációs termékké alakult. Az edényen díszítést nem észleltünk. (1. kép.) A másik szitula alsó része összefüggően megmaradt. Ennek magassága 14-18 cm között váltakozik. Felső, nyitott részének az átmérője 24 cm, a fenék átmérője 12 cm. A fenék befelé domborodik és 4,5 cm magasan a palásthoz nyolc lapos szegeccsel rögzített, melyből kettő hiányzik. A palást egy lemezből, hengeresen kialakított lefelé szűkülő. Oldalán függőlegesen futó három lapos szegeccsel összefogott. Felső széle a korrózió következtében csipkézett, töredezett. A fenék és a palást találkozásánál, az utóbbin 2 cm hosszú repedés látható. Az edény belső oldalán 4 cm hosszú, 2 cm széles szegecselt bronzpánt a korabeli javítás nyomát mutatja. A bronzvederhez

1 tartozó együttesből felis1 Magyarország Archaeologiája I. k. (Budapest, 1897) 181. 543