A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

nak, hogy volt neki egy vőlegénye, aki szintén eltűnt most és így ő még többet vesztett, mint én. - Sajnos Apámról sincsen semmi hír azóta. Nagyon-nagyon szomorú volt a levele, de éppen ezért kérem, hogy jöjjön el, itt biztosan jól fogja Magát érezni, bár talán nem olyan jól, mintha Zsuzsa itthon lenne. Nekem elég sok a dolgom és így nem lehetek egész nap Magával, de azért biztosan el tudná itt foglalni Magát néhány napig. Délután fél háromkor szabadulok a nyomdából és akkor egész délután együtt lehetnénk. Nagyon sajnálom, hogy Jancsi nem jöhet, talán lehetne mulasztani néhány napot az iskolából, nem? Nem tudok többet írni, mert rengeteg a dolog, de nagyon várom, hogy eljöjjön. És addig is nem szabad, hogy ennyire elhagyja Magát, erősnek kell lenni, akármilyen nehéz. A mielőbbi viszontlátásig nagyon melegen üdvözli Mindnyájukat Mihály XXIII. Gyoma, 1945. október 1. Nagyságos dr. M a t a Jánosné úrnőnek Debrecen Nyíl utca 31. Kedves Rózsika! Legutóbb sem tudtam úgy írni, ahogy szerettem volna, most pedig megint csak futtában írhatok - ilyen illetlen üzleti papiroson, mert az enyém nincs kéznél - ti. itt az irodában éppen rossz a villany és már annyira esteledik, hogy alig látok. De azért talán meg fogja érteni, hogy ez a két futtában írott levél csak a körülmények folytán sikerült ilyenre, nem pedig az együttérzés hiánya miatt. Hiszen tulajdonképpen nincs is semmi különös írnivalóm - olyan egyhangú robot most az életem - csak éppen azért írok, mert úgy érzem, szüksége van rá, hogy érezze: van, aki gondol Magukkal, ha ennek látható jeleit nem is igen tudja adni az ember. El fog-e tudni szabadulni Debrecenből? Eljöhet-e Gyomára? Nagyon jó lenne, ha lehetséges lenne! Hihetetlenül egyedül vagyok én is. Zsuzsa sem kevésbé a pesti dzsungelben. Csak ott legfeljebb kevésbé látszik a dolog a kívülről szemlélőnek. Apámról még mindig semmi fix hír. Annál több kósza és ellenőrizhetetlen, ami mind ellentmond egymásnak és sokkal őrjítőbb, mintha semmi sem lenne. Szegény Zsuzsa azt írja Pestről, elmegy egy-egy koncertre, hiszen ez a hivatásához tartozik. Egy darabig figyel, aztán egyszer csak azt veszi észre, nem is tudja mit játszanak, csak ül és folynak a könnyei és arra gondol, hogy nem ér az egész semmit, úgysem lehet megírni Anyának. Ök ugyanis, míg mi Pesten tanultunk, nap mint nap 4-6 oldalas leveleket váltottak egymással és jobban tudtak mindenről, ami a másikkal történik, mintha egy városban laktak volna. De be is kell már fejeznem, csak vakon írok már, mert annyira sötét van. Ez a sok melléütésből is látszik. Várom az értesítését, hogy jön-e. Ha most úgy fordulna, hogy nem jöhet, akkor már most vegye előjegyzésbe, hogy karácsonykor okvetlen meg kell, hogy minket látogasson, mikor Zsuzsa is itthon lesz és egy kis otthon szaga lesz nálunk a világnak. Mert ez most sajnos nincs. De azért ha most tud jönni, ne gondolkozzon egy percig sem!!! Mindnyájukat nagyon sokszor üdvözli Mihály 538