A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

gány történetétől kezdve Árgiruson, Világbíró Nagy Sándoron át Ubrik Borbáláig százszámra ezeket a remekeket, közöttük elrejtve a középkor végének egész román irodalmát, - szegény Mórának mikor megmutattam a gyűjteményemet, amelyet sikerült a Rózsa Kálmán és neje likvidálásakor történt nagy autodaféból megmenteni, a könny kicsordult a szeméből, mert a félegyházi Daru utcában ő is ezen nevelkedett vala. - Még a vásáron árulni is segítettem én ezeket Nagyapámnak kölyökkoromban. És ha egyszer esmég elkövetkeznék Ön Gyomára, egy hatalmas dossziét tudok mutatni az idevonatkozó tervekkel és próbanyomatokkal. Én ugyan nem akartam nemesíteni a ponyvát, hanem újra akartam azt alkotni, de hát különféle kolportázsrendeletek arra jók, hogy minden ilyen törekvés hamvábahaljon. Egyszóval: ha mód adatnék arra, hogy legalább egy pár ilyen füzetet csinálhatnék, talán sikerülne azt meg is oldani. Mindezt ma este meg is írom röviden Exodusunknak. A kegyetlen nagy fametszet engem mégis érdekel. Mán én uram ilyen vagyok, mint Apám szokta mondani. Ne haragudjon, nem vagyok én nagyigényű. És egy jól megcsinált, mondvacsináltatott használati tárgy mindig jobban érdekelt, mint egy afféle elefántcsonttoronyban ellett artpurlartos miafene. - Kérem, ne terheltessék egy levonatot küldeni belőle. A Divéky-arcképet ismerem s mellékelten juttatom vissza. Én nem tehetek róla, ha el is ismerem, hogy igen jó textúrája van az egésznek, de ahogy ezen az arc meg a kéz meg van oldva - azzal nem tudok egyetérteni, ez nem az én szemléletem. — A technika itt már nagyon is öncélú. Egyszer régen azzal „húztam fel" Major sicut, hogy te Sicu (így hívták a családban és szűkebb baráti körben Major Henriket), tudod-e mi a különbség közted, meg Gulbransson között? Az, hogy ő úgy tesz, mintha nem tudna, pedig tud. Te pedig szintén úgy teszel, mintha nem tudnál és tényleg nem tudsz. Agyon akart verni érte szegény, de én már akkor is tudtam, hogy titokban szép olajtájképeket fest szegény, s az az ábrándja, hogy festőnek tartsák. - Én azt szeretem, ha az, amit a fametszet ábrázol, életrekel a sok apró formából, feketéből és fehérből vegyesen. Én nem azt szeretem, amikor valami forma rejlik a textúra rácsa mögött, de nem tanácsos eme formát nagyon analizálni. Még akkor se, amikor ez a textúra ilyen megvesztegetően hagyományos ízű is. Ami az Exodus gyertyás emberét illeti: én vagyok benne a bűnös. Én írtam, hogy „egyszerűbb" megoldást kérjenek Öntől, vagyis olyat, amelyik elbírja a nagyon erős kicsinyítést. Lehet hogy ők nem jól közvetítették ezt a kívánságot. Arra kérem hát Önt, hogy az eredeti és a végleges nagyság között ne legyen túlnagy a méretkülönbség, akkor kijön az, amire gondolok. íme, mégis elég hosszú lett a levél, de most már sietek vele, mert haza kell menni és még előbb az Exodusnak is írok levelet. Kinek-kinek minden jót kívánva vagyok régi híve Kner Imre XIV. Gyoma, 1944. március 8. Kedves jó Uram! Mai telefondiskurzusunk után már tulajdonképp kevés volna az írnivalóm, de dolgom igen sok van. Fejest ugrok hát ebbe a levélbe, majd csak sikeredik valahogy. Legelőször is a bevezetés, amelyet itt küldök. Bármily zavaros körülmények között és sokszor megturbálttatván olvastam is, nagyon élveztem. Emelkedett és szép 527