A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

tartozik ugyan, de másba született, másban élt és más nyelven beszél. Merthogy más nyelven beszél, az kétségtelen. Most kedves levelében az illusztrációhoz érkeztünk el. A rajz nekem tetszik, jó a kompozíció, kedves és vicces a téma. igen jól van megrajzolva, mert ezek emberformájú egerek, emberi ruhában, emberi cselekvéssel, de mindenütt érezni a ruha alatt a kitűnően megfigyelt egéri testet. Mulatságos is és érdekes is, művészi is. De van két de. Az egyik az, hogy persze az ízét-bűzét az egésznek majd a véső adja meg. Nagyon érdekel majd, hogy kivésve mi lészen belőle. Ez az egyik de. A másik ama bizonyos felelősség. Mert Ön mint Mata János fasakter felelős velem szemben, mint tipográfussal szemben, olyan értelemben, hogy én vagyok az építész és Ön a szobrász. De felelős Ön Vitéz urammal szemben is, aki pedig az egészet betölti szellemével. Ez a másik de. És ez az, amihez nem tudok hozzászólni. Én a Békaegérharcot igen-igen régen olvastam, van vagy húsz esztendeje és képtelen volnék most időt szakítani az elolvasására. Hogy képesen fejezzem ki magamat, nem tudom, ott van-e csakugyan az ugrópont, ahol a rajzon az egérgenerális fején találja, rúgván a szöget. Ez persze csak vicc. Mert úgy gondolom, hogy Ön, aki nyilván sokat és elmélyedéssel foglalkozott a témával, érti és érzi, hogy Vitéz uram mit akart ezzel az egésszel mondani. Mint ő maga mondja, az ember nemcsak arra való, hogy a levegőt szűrje, hát ez a vers se éppen csak bizonyos számú rím és strófa összege. Én azt szoktam mondani, hogy a normális ember kevesebbet tud, mint amennyit tanult, az olyan tehetséges emberek, mint apám, sokkal többet tudtak. A tehetségtelen ember alkotása sokkal kevesebb, mint amennyit részeinek összessége jelent. A tehetséges ember alkotása sokkal több, mint részeinek összessége, mert benne van az a bizonyos valami, amely a részek felett lebeg, miként az Ürnak szelleme az egész felett. - Bizonyos vagyok arról, hogy Ön ezt tudja és érzi és meg is akarja csinálni s amennyire ez úgy átaljában embernek adattatik, meg is fogja közelíteni. De a de az, hogy azért nem szeretek és ezért nem illik nekem ebbe eleve beleszólnom, mert nem ismerem és nem tudom még, miről van a Hartzban szó. Ezt tehát Önnek magának kell eldöntenie és nem tőlem várnia. Megmondom, ha látom a fametszetet, őszintén, hogy az elgondolt és megtervezett könyvbe grafice és tipografice miképpen pászol bele, - remélem nem úgy, ahogy Gyomán mondják, hogy pászol, mint kutya szájába a tojás (mennyivel kedvesebb ez annál a szadista német mondásnál, hogy passt wie die Faust auf's Auge!) -, de hogy miképpen passzol a kép a szöveghez, ebben bíró lenni nem akarok és nem is lehetek. Erre nézvést tehát ne várjon tüllem hozzászólást Kigyelmed. Miután így felelősségemen és lelkiesméreti terheimen némiképpen könnyítettem, örömmel és érdeklődéssel várom a továbbiakat. Ami a levélpapirost és Erdős uramat illeti, haggyuk ezt a dolgot. Remélem, nem fog ő sem sürgetni engem. Ügy február közepe táján tágul körülöttem a világ egy kicsit, szorongattatásom némiképpen enyhül, akkor tán még majd örülök is annak, ha foglalkozhatom ezekkel a dolgokkal, de addig rettegve lesem a postát, nem hoz-e olyan dolgot, amivel személyesen keilend foglalkoznom. Visszatérek még a képre. Én egyáltalában nem kétlem, hogy az itt visszaküldött illusztrációban helytelen a rúgás és annak célpontja! Sőt: ezt a gondolatot jónak érzem. Csak éppen ki akartam fejezni azt, hogy az ilyesmiért persze csak az illusztrátor vállalhatja a felelősséget, én csak a grafikai és tipográfiai dologhoz szólhatok hozzá, nem ehhez magához. Majd csak ha mint olvasó, már bizonyos distanciából szemlélem az egészet s olvasva rálapozok, fogom megnézni, hogy ez odaillik-e. - Szeretném önző szempontból is ezt a distanciát megőrizni. És nem az volt soraim célja, hogy Önbe kételyt ültessek ebből a szempontból. Szeretném még, ha a Békaegérhartz egész ügyet megbeszélné az Exodus uram523