A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

- Nem is volt más célom az egésszel, mint az, hogy úgy építsem fel a könyvet, ahogy azt lehetett és kellett, ami egyet jelent éppen ennél a könyvnél s elégtételem, ha Ön is úgy érzi, hogy ezt sikerült együtt elérnünk. Majd amikor minden belekerül abba a rendszerbe, amit a margók és az oldaltükör együtt képeznek, minden még sokkal jobban fog hatni és érvényesülni, s amellett persze igyekszünk szépen és jól nyomtatni is. Meg akarom köszönni ezúttal azt is, hogy Önök ránk gondoltak ezzel a megbízással. Már régen nem volt alkalmunk valami rendes dolgot nyomtatni a nyilvánosság számára, s éppen nemrég hallottuk azt, hogy bizonyos helyeken tönkremenésünk hírét is kolportálják. Életjelként is hasznos lesz hát ez a könyv, másrészt azért is fontos, hogy a kvalitás egyre inkább elsikkadó gondolatát szolgálja egy kicsit. Személyileg, a vállalaton túl pedig vagyok hálás érte, mert Mihály fiamnak így alkalma volt ezzel a dologgal gyakorlatban is foglalkozni, megismerhette nemcsak az egésznek a problematikáját, de az egyes részletek megoldási lehetőségeit is volt alkalmunk megtárgyalni. Nem kell ugyan egészen száz esztendő arra, hogy ezt megtanulja, és sajna, vajmi kevés is a remény rá, hogy ennyi ideig dolgozhassunk együtt, de ki tudja, az idők milyen elektrotermit-bombákat hordoznak számunkra méhükben s ezért mindenesetre jó volt, hogy ezt együtt megcsinálhattuk. És mivel a személyesen közölt okokból nemigen van kedvem sem, s nem is ajánlatos nagyon, hogy magunk kezdeményezzünk ilyen dolgokat, annál szerencsésebb dolog, hogy Önök erre lehetőséget és alkalmat adtak. - Ilyen dolgot csak szeretettel lehet csinálni és örömmel s az élvezet sem mellékes, meg az öröm rajta, - ez az én privát hasznom az üzleten. Abban a reményben, hogy addig tán már még sem jön semmi zavaró és akadályozó momentum közbe (s hogy a tüzelőanyagunk is megérkezik rövidesen) és hamarosan beküldhetjük az első példányokat, várom a mellékelt levélben felvetett kérdésekre a döntést és vagyok szíves üdvözlettel híve Kner Imre Nagyságos Dr. M a t a János úrnak Debrecen X. Gyoma, 1943. november 20. Kedves jó Uram! Megkaptam kedves sorait és legelőször is az iránt érdeklődöm, hogy a baleset nyomai miképpen gyógyultak s nem befolyásolják-e a jövőre nézve írói és fametszői készségét? A fájdalmat már csak elszenvedi az ember, mert muszáj, de az ilyen következmény sokkal rosszabb volna. Várjuk erre nézve megnyugtató szíves értesítését. Ami mármost a dicséretet és köszönetet illeti, erről eszembe jut Apám egy anekdotája. Egyszer Karcagon járt - nem tudom, tudja-é, hogy van olyan Bach-korszakbeli rézmetszetü térkép, amelyen e városunk neve úgy van feltüntetve, hogy Schwertsgeruch - s belecsöppent véletlenül egy bankétába, amelyet az éppen akkor királyi érdemkereszttel kitüntetett ottani bíró tiszteletére rendeztek. Valaki azt súgta apámnak, hogy a bíró igen hiú ember s bizonyosan nagyon jól esne néki, ha messziről jött ember köszöntené fel. Apám ékesen fel is köszöntötte, amire a bíró felemelkedett ültő helyéből és meghatottan csak annyit rebegett: „köszönöm, elfogadom, mert megérdemlem." 519