A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

Aj Kner Imre levelei Mata Jánoshoz I. Gyoma, 1943. augusztus 19. Kedves és igen tisztelt Uram! Igen kedves sorainak legelsőbben is a bevezető részére válaszolok. Nem azért akartam megtéríteni a küldött könyvek árát, mintha ezzel meg akartam volna bántani. A küldött könyveim csakis és kizárólag arra a célra készültek, hogy azokat érdeklődőknek megküldhessem. Ezek tehát részben reklámkiadványok, részben úgynevezett Privatdruckok, amelyeknek a jellegéhez tartozik, hogy azokat megfizetni nem is lehet, megállapított áruk nincs is, és ezért árjegyzékeinkben sem szerepelnek. Igen nagy különbség azonban az, hogy Önnek a küldött könyveket meg kellett szereznie s leveléből úgy vettem ki, hogy vannak közöttük talán utolsó, már pótolhatatlan példányok is, amelyeket nem akarnék megtartani, mert magamról tudom, milyen nagy baj az, amikor a kiadó odaadja az utolsó példányát s mikor nagyon kellene fontos célra, nem tudja újra megszerezni. Ha tehát ilyen példányok vannak közöttük, azokra nézve fenntartom azt az ajánlatomat, hogy átnézés után visszaküldöm, a többieket persze nagy köszönettel fogadom el. Ami mármost eszmecserénket illeti, természetes, hogy a vitában el kellett érkeznünk erre a pontra is. Ügy látom, egy helyen kereskedünk, de mégis félreértjük egymást, nem egy malomban őrölünk. Tudom én azt, hogy van tradíció itt is, mert ismerem. Nem érintkezem ugyan annyit a néppel, mint szeretnék, mert nem érek rá. De ismerem az itteni magyart, eszejárását, nézeteit, s főként a beszédjét, amelyben annyi az érdekes, kifejező és jellegzetes szólás. Amikor azonban arról beszéltem, hogy itt keveslem a tradíciót, akkor a vizuális alkotás területén keveseltem azt. Itt aztán igazán tájékozott vagyok, mert a két legfontosabb dologgal: építészettel és ornamenssel évtizedekig foglalkoztam. Jól tudom, mi az ősi ornamens és mi az, ami „gesunkenes Kulturgut", ami az európai nagy művészetből ment át a népművészetbe. Itt aztán igazán tagadni merem azt, hogy Kozma nem magyar, mert ismerem a forrásait és pontosan tájékozva vagyok arról, hogy mennyiben más az, amit ő csinált, minden más modern európai tipográfiai ornamensnél. A részleteket csak személyesen tudnám megmagyarázni. Adósa vagyok magamnak még egy, a tipográfiai ornamensről írandó könyvvel, amelyben sok mindent el kellene mondanom, de nem tudom, lesz-e valaha is időm a megírására. Egyszer már írtam erről egy cikkben a Magyar Grafikában, de ott csak egy részét mondhattam el a mondanivalóimnak. Kezdjük ott, hogy Kner Izidor nem jött Gyomára, hanem itt született. Apja jött ide 1854-ben Békésszentandrásról. Az ő apjáról csak annyit tudunk, hogy Szentandráson volt könyvkötő, de vándorolt, mert nem lehetett akkor egy faluból egy könyvkötőnek megélni. 1829-ben, amikor Nagyapám született, Gyónban voltak, Pest me504