A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Csürös Miklós: Gulyás Pál hagyatéka. Gondolatok az Itáliához című vers kapcsán

világ jelenségeit is egybefoglaló - panteizmusban. A mitológiához való viszo­nya kettős: átvevő és teremtő. Felhasználja a különböző nemzetek mítoszanya­gából mindazt, amit korára vagy saját magatartására jellemzőnek érez; más­felől azonban nemcsak ábrázolja, hanem át is éli a mítoszt, természetfelfogá­sában, s főleg nyelve ősi zenéjében vipuneni, sámáni örökség bujkál. A szintézis másik pólusa a tudományos szemlélet; ez a mítoszok „geoló­giai gomolygásával" szemben a jelenségek, formák végső absztrakciójára irá­nyuló törekvést jelenti. A Gulyás-hagyaték maradandó elemei e téren a kozmo­logikus szemlélet és a sejtek titkaiba hatoló élettani kíváncsiság. Az embert - úgy érezzük - a természeti valóságból a legközelebbi és a legtávolabbi jelen­ségek vonzzák legerősebben, a legkisebb és a végtelenül nagy: a protoplazma és a csillagok. Hogy mi mindennel gazdagította Gulyás a magyar költői kifejezést, abból kényszerűen szűkre szabott formai elemzéseink csak töredéket mutathattak meg. Egyetlen verséből egy funkcionális stilisztika vagy verstan példatárának beillő anyagot lehetne kiválogatni. A nyers, látszólag megmunkálatlan nyelvi anyagon átcsillogtatni az eszme fényét; néhány jelzővel hangulatot teremteni; könnyed mondatokká lebontani súlyos gondolatokat: mindezt meg lehet tőle tanulni. Verselésében megdicsőül a szabálytalanság, a ritmus döccenései a gon­dolat küszködését sejtetik meg. Igénytelennek látszó rímei gondolatokat kap­csolnak össze újszerűen. Gulyás a fellazított és magyaros hangsúllyal beoltott jambusnak Ady után egyik mestere,- a metrum és a ritmus ellentétét is a jelen­lés javára, a gondolat kiemelésére használja. Példát mutat Gulyás a fejlődés szervességére, eszmék és formák türel­mes ápolgatására, érlelésére is. Témái, motívumai - bizonyítani próbáltuk ­éveken, sőt évtizedeken át foglalkoztatták; mindig nagy feladatra készült, nem vállalt mást, csak ami beleillett „növés-tervébe". „Ügy kell nőni, mint bent a fák, ahogy a fák nőnek, halk térkép belső növés-terve szerint. . ." Gulyás meghalt, mielőtt növés-terve szerint megvastagodott törzzsel, dús lombokkal teremhette volna igazán érett gyümölcseit. Fejlődésének korábbi üteméből sejthetni, mivé forrhatta volna ki magát, ha valamivel több esztendő adatik neki. Hagyatéka azonban így is teljes értékű. Kész műve, s talán még inkább példája, folytatható lehetőségei e század legjelentősebb magyar líri­kusai közt jelölik ki helyét. 491

Next

/
Oldalképek
Tartalom