A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Csürös Miklós: Gulyás Pál hagyatéka. Gondolatok az Itáliához című vers kapcsán

Csűrös Miklós Gulyás Pál hagyatéka Gondolatok az Itáliához című vers kapcsán A kritika feladata A magyar kritika még adós Gulyás Pál költészete igazi jelentőségének tisztázásával. A halála óta eltelt évtizedek lendítettek ugyan valamit népszerűségén, de megítélésében még az „írástudók" közt is szélsőséges nézeteltérések uralkodnak. Odaadó hívei a két világháború közötti költészetünk legjobbjai, József Attila, Juhász Gyula, Radnóti közvetlen közelébe helyezik érett teljesítményeit (Hubay Miklós, Németh László). Többnyire azonban fenntartás elegyedik az elismeréshez, sőt vannak kételkedő hűvösek, akik 20. századi népi irányú líránknak is csupán második vonulatában jelölik meg helyét. A kritika mérlege tehát még billeg, de annyi bizonyos, hogy mai irodalmi közvéleményünkben Gulyás koránt sincs az őt megillető helyen. Hagyatékához hozzáférni sem könnyű: műfordításai, tanulmányai kiadatlanok, a teljes versgyűjtemény is várat magára. Megismertetés és alapos megismerés: ezek a feladatok, amelyeket Gulyás öröksége a kritikusra hárít. Érvényt kell szerezni mindannak, ami életművéből maradandó, át kell hidalni a szakadékot érdeme és elismertsége közt. Múltbeli mellőzöttségét többé-kevésbé meg tudjuk magyarázni. Elszigeteltsége az Alföld csendjében, Babits kíméletlen bírálata, a második világháború múzsákat elnémító eseményei sok mindent megértetnek a mulasztásokból. A háború befejezése utáni tíz évben politikai okok miatt hallgattak Gulyásról. Lassan mégis felengedett a fagy, 1956 óta válogatott versei megjelenése mellett néhány szép tanulmány is született róla: emlékezések, olvasmányélményekről beszámoló esszék, pályakép-vázlatok, a tanulmányíró Gulyás méltatása. De mindeddig alig került sor a Gulyás-vers gondos elemzésére; inkább a világát vizsgálták, mint a művét. Az imént az örökség szétszórtságáról beszéltünk; ismerjük-e eléggé azt, ami együtt van belőle? A műelemzések hiánya arra mutat, hogy nem. A 20. századi irodalomvizsgálatban két fő irányzat alakult ki: a mű-központú és a történelem-központú; az egyik struktúrát lát az alkotásban, a másik dokumentumot. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a kétfajta módszer csak együtt vezethet eredményre. A magyar irodalomszemlélet mindmáig a történelemközpontúság égisze alatt áll, a szakmunkákban a lélektani és formai kérdések kidolgozása gyakran elnagyolt a tartalmiakhoz képest. Ez az aránytalanság az elemző munkák szaporításával szüntethető meg. Egy-egy nagy mű tüzetes tanulmányozása különösen fontos a még vitatott életműveknél: a későbbi feldolgozás nem lehet meg ilyen előtanulmányok nélkül. Ezért választottuk e dolgozat tárgyául Gulyás Pál költői hagyatékának bemutatását egy reprezentatív, nagy verse, az Itáliához boncolása kapcsán. Amikor sorra vesszük a vers nyomán felvetődő történelmi, tartalmi és formai 477