A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Monumentális képzőművészeti alkotások a Debreceni Agrártudományi Főiskolán

dag ismeretterjesztő sajtócikkei alapján világviszonylatban tisztelt nevű személlyé vált, élete második leiében a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjai sorába választotta."^ Az Agrártudományi Főiskola rektori szobájában látható korabeli fénykép energikus, kemény egyéniségnek mutatja Tormayt: széles, plasztikus arcú, magas homlokú, eleven, nyílt szemű, szakállat férfi. Mindezek a külső jegyek a debreceni mellszobron is megtalálhatók, de Tormay egyénisége: bátorsága, határozottsága, tudós volta nem nyert kifejezést. A szemeket nem sikerült Grantnernek „életre" nyitnia, jelentéktelen portrét alkotott. Debrecenben levő szobrai: a Vidám Park „Ludas Matyi"-ja, a Böszörményi úti Gyermekotthon „Nővér" szobra éppilyen felszínes alkotás, mint ez az akadémikus, karakter nélküli tudósportré. Tormay Béla nagyszerű egyénisége megérdemelt volna egy jobb, jellegzetesebb portrét, mint ahogy életműve vagy debreceni tevékenysége megérdemelne egy monográfiát. III. Művek - alkotók - közönség - mecénások A Tormay portrénak és több más debreceni alkotásnak a példája felhívja figyelmünket a művészek jobb, körültekintőbb megválasztására. Kiss István, Vigh Tamás stb. beruházási munkákra újbóli megbízásával nyerünk, egyre jobb alkotásokat kapunk köztereinkre, középületeinkbe. Miért fogadjuk el olyan művészek terveit, akik már egyszer gyenge, akadémikus jellegű, álmonumentális műveket készítettek városunknak? Ezek az alkotások közhelyszerűségükkel egy elmúlt szépségideál hordozói, társadalmunk gyökértelen termékei. Nincs kapcsolatuk fejlődő, modern életünkkel, közterek, középületek díszeként napról napra akaratlanul hatnak, táplálói a kispolgári életszemléletnek. A monumentális művészet igazi rendeltetése: közösségi gondolatokat, érzéseket közvetíteni, a társadalom véleményét kifejezni, formálni. Műfajonként, technikánként változik a hatás, a közlés és formálás mélysége: egy falborító dekoráció, üvegablak, térelválasztó rács díszítő szándéka mellett nyilvánvalóbb, direktebb a monumentális emlékmű vagy falkép tükröző és tudatformáló jellege. Ha ennek alapján összehasonlítjuk a debreceni Agrártudományi Főiskola képző-, iparművészeti díszeit, a műfaj, technika törvényeinek anyag adta lehetőségei és korlátai alkalmazását látjuk. A régi épület két reliefje arra példa, hogy milyen koncentráltan, direkten fejezhet ki monumentális képzőművészeti alkotás koreszméket, s fejtheti ki az uralkodó ideológiák propagandáját. Eszmeileg viszonylag közömbösek azok a művek, amelyek elsősorban dekoratív szándékkal készültek (pl. Garányi József kerámia fríze és részben Kiss István „Lovak" с térelválasztó rácsa). Rendeltetésük gyönyörködtetés, téralakítás, felületkitöltés - és mert igazán jó művek: ízlésnevelés, egy modern szépségideál közvetítése. Hincz Gyula gobelinje anyagából, technikájából adódóan ornamentális jellegű lehetne, de összetett szimbólumrendszerének magasrendű közvetítése autonom alkotássá avatja. A gobelin, Vigh Tamás „Magvető"-je, Megyeri Barna „Európa elrablása" és Eigel István mozaikja az igazi művészet legmagasabb9 A debreceni agrárfelsőoktatás 100 éve. (Szerk. dr. Komoróczy György.) (Bp. 1968.) 19. 472