A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Monumentális képzőművészeti alkotások a Debreceni Agrártudományi Főiskolán

teréről. Ö mondta e szavakat Medgyessyről sírjánál: „Köszönjük azt, hogy megmutattad, mi a szobor, mi a íorma. Köszönjük azt a lelkesedést és életerőt, aminél melegedtünk. Köszönjük a meg nem alkuvást, a formai tisztaságot. . ."

7 - Mi sem mondhatunk mást Megyeri Barnáról. Kiss István „Lovak" с kompozíciójának elhelyezése, az épületekhez, a térhez, parkhoz való viszonya ugyanolyan tökéletes, mint a fenti műé. A tanulmányi épület előtt jobbra, a kollégium felé közeledve, a ritkás fák közt pillantjuk meg először a „széljárta", tágas, zöld „réten", „hídon" álló összehorkanó öt lovat. A hatemeletes kollégium és ennek északi végéhez keresztbe csatlakozó épület által képzett hatalmas „L" alakban, apró zöldfüves, virágtalan, csak alacsony bokrokkal szegélyezett park és köves dísztér találkozásánál, megemelt betonhídon helyezkedik el a kompozíció. Díszítő jellegéből adódóan monumentális térelválasztó rácsnak is felfogható. Az öt lóból álló kompozíció minden nézetben tökéletes, kifejezett főnézete nincs. A felhorkanó fejek, a dobogó paták, a felcsapódó farkak, a fiatal csikóés kancatestek játékos, harmonikusan összehangolt együttest alkotnak. A tavaszi rétnek örülő állatok megformálása ez, melynek egyik kisplasztikái variációja a „Tavasz" címet viseli. Míg Megyeri bikája elementáris erejével, Kiss István lovai könnyedségükkel kapnak meg. Annak ellentétes tömeg- és dinamikai felfogás az eszköze, ennek a harmonikus összehangoltság. A szobor - azon túl, hogy magas szinten utal az épület rendeltetésére díszítő és téralkotó szerepet tölt be. Tagolja a hatalmas teret, hangsúlyozza, sőt megadja a park végtelen egyszerűségének értelmét. Az építész - Vellay István - és a szobrász közös munkájaként a természet egy eredeti darabja került egy beépített, urbánus környezetbe. Mindez olyan természetes és nagyvonalú, hogy semmiféle művi, illuzionista hatás nem érződik. Vellay István az építkezés befejeztével megtervezte a kollégium előtti teret, ahova virág nélküli, füves, sima park került. Csak így érvényesülhetett a hatalmas méretű belső udvar egyedülálló szépsége, formatisztasága, amelyet bármely szín- vagy formahatás megbontott volna.* Kiss István a tér monumentalitásához és szűkszavú, tiszta szépségéhez méltó művet alkotott. „Lovak" с kompozíciója azon ritka művei közé tartozik, amely köztéren állva elsősorban díszítő, gyönyörködtető szerepet tölt be. A művészt ugyanis elsősorban mint történelmi és politikai emlékművek készítőjét, mint tematikus érzékenységű alkotót ismerjük (pl. debreceni munkásmozgalmi emlékműve, 1961). Egy portrészobor A kollégium halljában kapott helyet Tormay Béla vörösmárvány életnagyságú mellszobra, Grantner Jenő szobrászművész alkotása. Tormay Béla (1838-1906) a debreceni agrárfelsőoktatás megalapítója. Az 1868-ban Pallagon épült Debreceni Országos Felsőbb Gazdasági Tanintézetnek ugyan második igazgatója volt 1869-73 között, de valójában az ő nevéhez fűződik az intézmény megszervezése, tudományos színvonalának, rangjának megteremtése. 1873-tól Tormay Budapestre kerül a minisztériumba, az Állatorvosi Intézethez (szobra áll az Állatorvostudományi Egyetem parkjában), de a debreceni iskola sorsát a továbbiakban is szívén viseli. „Tormay a későbbi idők folyamán az állattenyésztésről, állatgyógyászatról írt tanulmányai, könyvei, valamint gaz7 László Gyula i. m. 34. 8 Dr. Bencsik István rektor szíves közlése és i. m. 470