A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Művészettörténet - Dienes Ö. István: Gáborjáni Szabó Kálmán szabolcsi freskói

szét? - Ez a kép az áruház gyümölcsosztályán volt elhelyezve. Ettől jobbra volt az édességosztály. Ide készült a 3. sz. kép,- a „Mézeskalács". Napraforgós kertkerítésen belül csinoska fruska, amint átveszi a legényke vásárfiáját, a tükrös mézeskalácsszívet. Elkoptatott, szokványos, giccses téma, de a Gábor jani Szabó Kálmán fogalmazásában új értelmű, népi zamatú, bájos kép lett. Mérete 100 X 160 cm. Persze, erre is kapott festőnk értetlen megjegyzést az „üzemeltetők"-től: „Mi kérem nem árusítunk mézesbábot! Az vásári portéka, kérem!" Aránylag hosszú ideig látható volt, még akkor is, mikor egy öntevékeny alakítgatásnál polcozatot raktak elébe pálinkásüvegek számára, hogy azután most 1971 januárjában rájuk mázolt műanyagfestékkel végleg eltüntessék. 4. számú kép: „Marokszedő". Mérete 120 X 250 cm. Ez az áruház jobboldali ágának végén, a fal magasán, az emeletre vezető lépcső pihenője fölé készült. Alatta volt a kenyérosztály, a téma kapcsolódó kívánt lenni. Egyike a végtelen sokszor feldolgozott örök témáknak, ezért részben hálás, részben elnyúzott is. Leány, kéve, sarló . . . együtt sokezeréves témája a művészetnek. G. Szabó Kálmán gyönyörűen jelenítette meg az aratás nehéz munkájának hősét, a marokszedő lányt. A rövidülés miatt szélescsípejű, szélesarcú, vastaglábú nőalakot kellett festenie, de ez alólról, a lépcsőn felfelé jövet nézőpontjából karcsút, csinos arcút mutatott. (A fénykép szemben készült, az emelet szintjéről, ezért kedvezőtlen hatású.) Festőnk pirosfejkendős szabolcsi lánya, vállára vetett búzakévéjével átvészelte a többszöri alakítgatást, csupán mély horzsolást szenvedett vagy tíz éve, ládák szállítása alkalmával. A fénykép jól mutatja (a lány lábszárán) a kép sebeit. A művész javasolta az építtetőnek, hogy keretezés nélküli vastag kirakatüveget tétessen a képre, négy sarkán nikkel csavarokkal felerősítve, a kép védelme miatt, de ezt elhagyták. Sorsa ennek is most teljesedett be 1971 januárjában, amikor a másik megmaradt kettővel együtt lefestették. Az emeletre a terv szerint falatozó került, ahol meleg étel, főtt kolbász, ital és kávé volt fogyasztható. Ez megfelelt a vásárok jól ismert laci-konyhájának, ezért 5. számú képünk a „Laci-konyha" lett. Kartonját nagy szeretettel tervezte meg a művész, annál inkább, mert a hálás témához meglehetős nagy falfelület kínálkozott itt: 320 X 180 cm volt a befesthető terület. Kartonja szerint a sátor homályából kiviruló főző-menyecske állt a gőzölgő edények mögött, az étkezőasztalnál üldögélő, iddogáló alakok, üvege, poharak, tálak, tarisznyák., bütykösök színes forgataga. Háttér egy vásár mozgalmassága, szekerekkel, sátrakkal. Még szebb, festőnkhöz közelebb álló téma a gyümölcsszedésnél is. Közben azonban komoly baj történt. Gáborjáni Szabó Kálmán egy nap az állványon megszédült, fejfájásról panaszkodott, nem tudott koncentrálni, fáradékony lett. Napközben többször abba kellett hagynia a munkát. Mivel még három komoly kép volt hátra és az idő is erősen haladt, Gáborjáni Szabó Kálmán elhatározta, hogy segítséget szerez. Nyíregyházán volt éppen szüleinél egykori növendéke, Tar László festő, (apja ma is itt élő nyugdíjas, hasonló nevű derék tanító), őt kérte fel segítőnek, valamint az igen tehetséges, azóta Munkácsy-díjassá lett Miskolczi Lászlót, Szőnyi István egykori növendékét, aki egy időben G. Szabó Kálmán tanársegéde is volt. Mindketten gyorsan bekapcsolódtak a munkába. Tar László vállalta a „Lacikonyha" kartonjának falravitelét. Valamennyiőnk meglepetésére azonban kiderült felőle, hogy a rajzolás 444