A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Ujváry Zoltán: A török alakja a magyar dramatikus népszokásokban

(5. kép). Időnként ittak kulacsaikból, majd a nézők legnagyobb meglepetésére és nagy mulatságára a törökök „csókolóztak" a párjaikkal. Ilyenkor a lóval közvetlenül egymás mellé léptettek, egymáshoz hajoltak s szerelmüket nyilvános csókolózással kinyilvánították (6. kép). A felvonulás élén a dobos, a kisbíró ment, aki időnként megállt - vele együtt az egész menet - és rövid dobolás után hírül adta az utcákon összesereglett embereknek, hogy hol lesz és hány órakor kezdődik a szüreti bál, amelyre meghívta a nézőket, a falu lakosságát. A törökök után magyar ruhás legények lovagoltak. Őket követték gyalog a sáfárok, akik szépen hímzett kötényt viseltek. Két sáfár nagy fürtökkel pompásan díszített szőlővesszőt vitt. Kettő feladata pedig az volt, hogy kancsóikból a felvonulás során egy-egy pohár borral megkínálja a nézőközönség egy-egy tagját. A menetben ún. magyar ruhába öltözött táncospárok következtek, akik táncaikkal szórakoztatták az utcákra kitódult, kapuban álló, ablakokból figyelő lakosságot. A zenészek szekéren ültek. Utánuk következett a szőlőcsősz hatalmas hordóból készített kunyhójával. Egy szekérre nyitott végével hátrafelé néző hordót helyeztek. Venyigével, szőlőlevelekkel, növényekkel beborították. A szőlőcsősz a hordó nyílásánál, azaz „kunyhójának" ajtajánál állt és kereplőjével folyton csattogott. Majd ezután limlommal teleaggatott sátoros szekér következett. A szekér sátora mindenféle rossz ruhából volt készítve. Különböző bádogedények, fazekak csüngtek a szekér oldalán, még éjjeliedény, kézifűrész, tök, villanyégő is volt a sátoros szekérre erősítve. A szekér oldalán függő tábláról mindenki elolvashatta a tulajdonos nevét és foglalkozását: ,,Kilopár Aladár üstíődőző mester Tapoca Miskolc". A rossz, ócskás szekéren és a mesternét alakító legényen - aki női ruhába öltözött, nagy melleket készített magának s folyton pipázott - igen jól derültek a nézők. Hasonlóan jól mulattak a menetet lezáró kereken forgó bábokon és a szakállas vándoron. Egy földre fektetett szekérkerékre egymással szemben női és férfi bábut erősítettek. A kereket összekapcsolták egy eketaligával, amely elé lovat fogtak. Menetközben a szekérkerék forgott. A kerékagyon egyik oldalról a másikra dűlt és a kerékre erősített „egymás kezét fogó" bábuk körbeforgó táncoló párhoz hasonlítottak. Az így táncoló pár rendkívül komikus hatást keltett. A humoros jelenetekhez, nagymértékben hozzájárult a szakállas, rossz ruhába, rongyokba öltözött vándor házaló embert megjelenítő szereplő, aki a táncoló pár körül „ténykedett", ruhájukat igazgatta, a női bábu különböző részeit fogdosta stb. A mádi szüreti felvonulás szereplői külön-külön is figyelemre méltóak. Nem kétséges azonban, hogy a törököknek különösen jelentős szerepet tulajdonítottak. A menetet ők vezették s díszes öltözetükkel, megjelenésükkel méltóképpen igyekeztek főúri törököket alakítani. Korábbi leírásokból kitűnik, hogy ez a felvonulás Mádon igen régi hagyományra, korokba nyúlik vissza. A századfordulón és a két világháború közötti időben azonban a felvonulás a farsang idejére esett. A felvonulás megszervezése a különböző társulatok, „fáklyástársulat", „kapástársulat" feladata közé tartozott. Ennek a részletezésére jelen alkalommal szükségtelen lenne kitérni. A feljegyzésekből úgy tűnik, hogy a felvonulásban a törökök mindig kitűntek, fontos szerepet kaptak. Mutatja ezt az is, hogy Hegyaljai Kiss Géza A menyecskés török címmel, illetőleg a mádi török járás néven említi a szokást. A következőképpen írja le a két törököt és a közöttük lovagoló magyar menyecskét: „A menet élén három lovas jelmezben. Két szélen két pej ló. Nyergében telt, vérmesképű, lógó bajuszú 421