A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Ujváry Zoltán: A török alakja a magyar dramatikus népszokásokban

Ujváry Zoltán A török alakja a magyar dramatikus népszokásokban Szűcs Sándor a Debreceni Szemle 1935. évfolyamában a sárréti lakodalmak lovas legényeiről és maszkos alakoskodóiról, az ún. ijesztőkről, maskarákról közölt cikket. A sárréti néphagyomány szerint a hódoltság korában a törökök gyakran meglepték a lakodalmukat ülő magyarokat és ilyen alkalommal elsősorban nőket ragadtak magukkal. Szűcs Sándor véleménye szerint a lóhátas legények szerepe a lakodalomban először az volt, hogy visszaverjék a törökök támadásait, később a nádi betyárok, télen a farkasok ellen védelmezzék a vonuló lakodalmas menetet, majd bizonyos idő után, amikor a lovas legényekre ilyen feladat nem hárult, a lakodalmakban csak a „pompát emelték". Amint a lóhátas legények egykori funkcióját a török elleni védekezésre vezeti vissza Szűcs Sándor, éppúgy a törökvilág emlékének tartja az általa közölt ijesztők, maskarák lakodalombeli szereplését is. A lakodalomba hívatlanul és így váratlanul érkező legények magukat különféleképpen maszkírozva, nagy riadalmat keltve lepték meg a lakodalmas házat. Az ijesztők vezetője török basának öltözött: „bő ruhája alá dugdosott párnákkal hatalmasra növelte terjedelmét, fejére ágyterítőt csavart, derekára görbe karót kötött kard gyanánt." A továbbiakban megállapítja Szűcs Sándor, hogy a török kortól egyre eltávolodva megfigyelhető az ijesztők szereplési módjának, funkciójának átalakulása. Várt vendégei lettek a lakodalmaknak, megkínálták őket étellel, itallal, a leányok táncoltak velük stb. Eredetükben mind a lóhátas legények, mind a töröknek öltözött ijesztők kapcsolatban állnak egymással s egy történelmi korra vezethetők vissza.

1 Szűcs Sándor megfigyeléséhez már a múlt század közepéről említhetünk adatokat. Egy 1844-ből való feljegyzésből arra következtethetünk, hogy a fentihez hasonló szokás a néphagyományban a 18. században is ismert lehetett, s valójában egyáltalában nem kételkedhetünk abban sem, hogy a törököt megjelenítő maszkos játékok, jelenetek kezdete a török hódoltság idejéig vezethető vissza. A népi dramatikus játékokban mind a mai napig felbukkan a törököt utánzó alakoskodó. Az alábbiakban ennek a sajátságos, történetileg jól körülhatárolható, rögzíthető maszkos alaknak az előfordulását vizsgálom a magyar néphagyományban, illetőleg utalok más népeknél megfigyelhető hasonló párhuzamokra. A múlt század közepén a miskolci lakodalmi szokásokban említik a töröknek öltözött szereplőt. A szokás az ún. bolondbíráskodás körébe tartozik s amelyet a magyar néprajzi irodalomban kakasütés, kakasnyákvágás néven tartunk 1 Szűcs Sándor: Lóhátas legények és ijesztők a sárréti lakodalmakban. Debreceni Szemle, IX. 1935. 370-371. 27* 419