A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Dankó Imre: A váráshirdetés (Vásári plakátok)

nem is hasonló, de vásárhirdetéseket találunk az újabb újságokban is. Pl. a Debreczen című nagymúltú lap közgazdasági rovatában rendszeresen hírt adott a vásárokról. Természetesen elsősorban a debreceni vásárokkal foglalkozott. Legelterjedtebb írásos vásárhirdetési forma a plakát a vásári plakát. Ezek kettős célt szolgáltak. Kezdetben (a XIX. század eleje) kimondottan a levelet, a szóbeli vásárhirdetéshez szöveget szolgáltató írást jelentették, és csak másodlagosan gondoltak velük kapcsolatban arra, hogy azokat hirdetményként ki is függesszék arra alkalmas helyeken. A nyomtatványok általános elterjedésének időszakában (a XIX. század harmadik harmada) készültek aztán eleve az zal a céllal vásárhirdetmények, hogy kifüggesszék, falragaszként használják őket. De, ahogy az előzőekben láttuk, még akkor is, a fejlődés ezen szakaszában is felhasználták őket a szóbeli hirdetés alapjául. A plakáthirdetés igen elterjedt és a kalendáriumi hirdetés mellett a vásárhirdetések másik klasszikus formájává vált. Negyedik írásbeli vásárhirdetési fajtának vehetjük a levélbeli hirdetést. Ez terjedt el legkevésbé, állandó, meghatározott formái sem alakultak ki. Rendszeressé pedig sehol sem vált. Esetenként és helységenként is változóan szokásban volt ugyan egyes nagy cégeket, vállalatokat vagy kereskedőket értesíteni a vásárról, ha a kérdéses vállalatok vagy személyek vásáron való megjelenését fontosnak tartották, biztosítani kívánták. így, olykor-olykor fordultak levéllel kereskedőegyesületekhez, kompániákhoz, gazdakörökhöz, ipartestületekhez, ipartársulatokhoz is. Sőt újságszerkesztőségekhez is azzal a kéréssel, hogy nem annyira a lapban közreadandó hirdetés, hanem inkább információs cikk formájában hívják föl a figyelmet a vásárra. Különösen ezen utolsó, negyedik írásos vásárhirdetési forma bemutatása után, megállapíthatjuk, hogy a vásárhirdetés klasszikus fajtája a szóbeli hirdetés. Ez a fajta alakult ki a történetiségben elsőnek, ennek vannak gazdagabb hagyományai és ezek olyan erősek, hogy az írásos vásárhirdetési formák szinte valamennyiét felhasználják a maguk, tehát a szóbeli hirdetésformák számára. Mi ezúttal az egyik legjellemzőbb írásos vásárhirdetési formával, a plakáthirdetéssel kívánunk foglalkozni. Mielőtt azonban a plakáthirdetési forma ismertetésére térnénk, úgy érezzük, hogy szükséges legalább általánosságban meghatározni, hogy a legkülönbözőbb vásárhirdetési formáknak mik a fő jellemzői, mik a célkitűzései, milyen közös szempontok teszik őket különbözőségeik ellenére is egységesekké, illetve különbözőkké. A legkülönfélébb vásárhirdetések mindegyike először is a vásár időpontját, aztán a vásár időtartamát, a vásár fajtáját kívánja tudatni. Másodsorban jönnek számításba a vásár különféle feltételei. Ezek közé tartoznak a tilalmak, vámfeltételek, hely- és vámpénzek, adók, stb. felől való tájékoztatás. Külön csoportot alkotnak azok a vásári plakátok, amelyek valamely rendkívüli esetkapcsán, valami egyedi dolgot tesznek közhírré a vásárral kapcsolatosan. Ezek igen változatosak lehetnek. Legtöbbjük az úgynevezett pótvásárokról szól, amiket akkor szoktak tartani, ha a vásárt eredeti, hagyományos időpontjában valamilyen okból kifolyólag (ragályos állatvész, rossz időjárás stb.) nem lehetett megtartani, vagy ha megtartották is ugyan, olyan kicsi volt a forgalom, hogy a vásár újból való megtartása indokolt. Közismert dolog, hogy a vásárok időpontja eleve ismert dátum, mert a vásárszabadalmakban minden esetben szerepel az engedélyezett vásár meghatározott időpontja. Az időpont kétféle lehet még ebben az előre megállapított rendszerben is,- mégpedig állandó, azaz az év egy bizonyos napja vagy 390