A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Szalay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban

konával, esetleg legjobb barátjával megy, a vőlegény pedig a menyasszony húgával, barátnőjével. Utánuk a többi koszorús pár következik, majd a fiatal házasok, akik mehetnek párosan, de külön is. Az asszonyok és a gyermekek után a legények és a nősemberek mennek, végül a zenészek. A század elején a menyasszonyt két nyoszolyólány karolta, a vőlegény pedig előttük ment az idősebb férfiak között. Menet közben az időjárásból szoktak jósolni a házasságra. Ha esős idő van, azt mondják: „Szomorú lesz az életük", ha viharos: „Viharos lesz az életük". A század elején fergeteges időkor mondták: „A menyasszony kikaparta a kásás fazekat" (Lisztes Imre 72 éves). Az esküvő A polgári esküvőre, amely délelőtt van, csak a jegyespár megy el, a két násznaggyal. A menyasszony nem öltözik fehérbe. Az anyakönyvvezetőnek egy üveg bort visznek ajándékba. A II. világháború előtt a polgári és az egyházi esküvő egymás után volt. Ma, délután csak az egyházi esküvő van. A nászmenet bemegy a templomba. A legények a muzsikusokkal a kocsmába mennek. Az ifjú pár a templom kapujában párt cserél, és együtt mennek be. A feldíszített templomban a vőlegény a menyasszonnyal középre áll, a fiatalok félkörben állnak mögöttük. Az idősebbek beülnek a padokba. A vőfély jelenti a papnak, hogy megérkeztek, s átadja a neki járó bort és kalácsot. A pap, miután összeeskette az ifjú párt, egy bibliát ad nekik ajándékba. A vendégek sorban gratulálnak a fiataloknak, s ezalatt a vőfély elszalad a legényekért. Az esküvő után a fényképészhez mennek. A fényképezés ideje alatt a násznép az utcán dalol, az ifjak gyakran táncolnak is. A lesők, nézők A lakodalmas menetet a falu lakosai érdeklődéssel figyelik. Különösen akkor van sok leső, néző, amikor a násznép az esküvő után a vőlegényes házhoz vonul. Ha már sötétedik, kukoricacsutkát petróleumba mártanak, felhúzzák a villa hegyére, meggyújtják, hogy a világánál megnézhessék a menyasszonyt: „Világítanak a lakodalmas népnek". Legtöbben a vőlegényes ház kapujában állnak. Borral és kaláccsal kínálják meg őket. A század elején „amikor más faluból hozták a menyasszonyt, akkor lovas legények jöttek, oszt akkor az utcán szalmakötelet csináltak, nem engedték vóna őket át" (Lisztes Imre 72 éves). A lesők rossz fazékba pernyét tettek, és a kerékhez vágták. Az 1910-20-as években szokás volt a menyasszony tréfás ellopása. „A vőlegényes ház szomszédjának a kapujába odaállt egy mórikás, mélánkos vénasszony, és mikor odaért a násznép, szólt a menyasszonynak: Gyere be csak Piroska! Megfogta a karját, behúzta a kapun. Erre mindenki elkezdett kiabálni: Ellopták a menyasszonyt! Szaladt a kisvőfély, mert neki kellett vigyázni a menyasszonyra. A vőlegénynek ki kellett váltani egy kendőért" (Nagy Sándorné 72 éves). 376