A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Szalay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban

Közvetítők A házasság létrehozásában sokszor működtek közre öregasszonyok, bábák, templomjáró, ismert, köztiszteletben álló asszonyok. Régen vén boszorkánynak, vén sátánnak nevezték őket, később kerítőnek, közvetítőnek. Egy részük önszántából csinálta, rokona, jó ismerőse volt egyik vagy másik fél, mások megbízásból tevékenykedtek. „Jó beszédes öregasszonyok voltak, ha egyszer befészkelték magukat a lány vagy a legény szívébe, addig beszéltek, míg megfőzték őket" (Lisztes Imre 72 éves). A közvetítő valamilyen ürüggyel elment a lányos házhoz. Régen, amikor bement, az ajtót bal kézzel tette be, ebből tudták, hogy valamilyen ügyben jár. Amikor kikísérte a gazdaasszony, akkor mondta meg jövetele célját. Miután mindkét féllel beszélt, és mindketten beleegyeztek, akkor esetleg nála találkoztak, vagy a legényt elvitte a lányos házhoz. Így kerültek legtöbben más faluból a községbe. A közvetítő csak akkor kapott ajándékot, ha szegény asszony volt. A tehetősebb megelégedett a dicsőséggel. Ha sikerült összehozni egy házasságot, elhíresztelte a faluban. Az ajándék 1-2 véka búza, liszt, krumpli, paszuly, tyúk, tojás, egy korsó bor vagy fél oldal szalonna volt. Néha vettek neki egy berliner kendőt, vagy meghívták a lakodalomba szakácsnőnek. Ma csak özvegyek, öreglegények szereznek ajánlás útján feleséget. Móring Özvegy, elvált ember, vénlegény csak úgy kapott feleséget, ha móringot adott az asszonynak. A móring fél ház, hold föld, esetleg pénz volt. Addig a házasságról szó sem lehetett, amíg meg nem egyeztek a móringban. Az egyezséggel az asszony biztosította magát, hogy a család ne semmizhesse ki a vagyonból férje halála után. Sokszor kikötötték, hogyha nem viseli gondját a feleség az urának, akkor fel lehet bontani a megállapodást. Ha kevés ideig éltek együtt, de a férfi hibájából váltak el, az asszonyé maradt a móring. A feleség halála után a családja örökölte. A fiatalok nem kaptak móringot, csak ha a leány nem volt szép, vagy hibás volt: „azt kipótolták". Ismerkedés A fiatalok legtöbbször különféle bálokon, társas munkák alkalmával vagy a kúton ismerkedtek. Egy évben négy-öt nagy bál volt. Külön voltak gazdabálok, iparosbálok. Tavasszal, nyáron voltak a gyepibálok. Minden vasárnap délután kint a falu végén séta után, a porondon összegyűlt a falu fiatalsága. Párokban hallgatták a muzsikát, táncoltak, beszélgettek. Vasárnap esténként volt a cuháré. Barátok, barátnők tízen-tizenöten összegyűltek. A cuhárét minden alkalommal másutt tartották. Egy legény citerázott, arra táncoltak. Ha elfáradtak, beszélgettek, játszottak. A közös munkaalkalmak - kukoricafosztás, dörzsölő, fonó - szintén ismerkedési lehetőségek voltak. „A fonóban 25-30 fehércseléd gyűlt össze, fontak, varrtak, hímeztek. A szobában a kemencébe befűtötték, vászonfazékban volt jó főtt kukorica, aszalt almát, somot, szilvát ettek" (Tóth Sándor 75 é.). 367