A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Papp János: A férfisiratokról

vírei is voltak. Jó dúdos embernek tartották a faluba, de dicsírtik is a siratásho való tehetsígit." „Bánt, hogy nem tudok mindenféle kérdísre válaszokat adni, de sose gondoltam, hogy az ilyen rígi dolgokrul valamikor még számot is kell adni. Most is csak azt mondhatom, ha ezek olyan fontosak, akkor menjünk el mi együtt Mákófalvára. Az biztos, ha együtt elmehetünk az emberek hamarább megbarátkoznak, több lesz a bizalom is. Megkeresnénk az én rokonaimat, barátaimat, elmehetnénk a szomszídos falukba is, és annyi mindent teccene ott gyűjteni a firfiak siratásárul, de másegyebekbül is, hogy akár 2 könyvet is lehet rúla írni." Őszintén fájlalom, hogy Kocsis Gazsi Gáspár többszöri és szíves meghívásának nem tehettem eleget, s objektív okok miatt a mai napig sem sikerült e probléma bölcsőjéhez, Mákófalvára ellátogatnom. Pedig hasznos, tanulságos lehetett volna számomra, ha adataimat elsősorban a helyszínen ellenőrizhetem és újabb - esetleg a szomszéd falvakból nyert - információkkal is kiegészítem. Eredeti tervem meghiúsulása láttán született meg újabb elhatározásom, hogy az izgalmas témát másutt, a magyar nyelvterületnek egy könnyebben elérhető vidékén, a Nyírségben kísérlem meg felkutatni. Tervezgetéseim során úgy láttam jónak, ha a nagy tájegységen belül - legalábbis a munka kezdeti szakaszában - csak egy szűkebb területtel foglalkozom, és egyetlen falut választok a kutatás céljára. Nyilvánvalóan csak olyan község jöhetett itt számításba, ahol már korábban többször is megfordultam, siratókat is gyűjtöttem, ahol eleve adva volt a jó személyes kapcsolat, miáltal joggal remélhettem, hogy könnyebb lesz az eligazodás, és hamarább juthatok lényeges anyaghoz. E kritériumoknak - kb. harminc község között válogatva - Nyírábrány,

34 a Nyírség délkeleti peremvidékén elterülő község felelt meg a legjobban, ahová 1965 nyarán indultam el először

30 úgy gyűjteni, hogy munkám során kizárólag a férfisiratás kérdésére összpontosítom figyelmemet. A kérdéseket célkitűzésemhez szabva, így fogalmaztam meg: 1. Előfordult-e valaha, hogy Nyírábrányban férfiak is elsiratták halottaikat? Kik voltak ezek és mikor történt a siratás? 2. Hogyan ítéli meg a falu közössége ezeket a személyeket, illetve cselekedeteiket? Kérdéseimre jelentős számú, különböző korú nőtől és férfitól, egyéni és csoportos beszélgetések formájában gyűjtöttem össze a feleleteket, melyek számomra meglepetésül szolgáltak. Ami az első kérdést illeti elmondhatom, hogy a férfisiratás utáni érdeklődésem nem lepte meg e falu lakosait. A siratást férfiak esetében is természetesnek tartják, ilyen esetek előfordultak, melynek bizonyításához idézek néhány figyelemre méltó megnyilatkozást. 34 A régi Ábrány község a török megszállás idején elpusztult. A XVIII. század végén telepesek révén (akik főleg rutének, tótok, oláhok voltak) népesül be újra. Ekkor ÖrdögÁbrány, később Szentgyörgyábrány, 1901-től pedig Nyírábrány néven szerepel. Lakóinak száma: 5487. Anyanyelv szerint: 5437 magyar, 41 oláh, 5 német, 1 tót, 1 szerb és 2 egyéb. A felekezet szerinti megoszlás: 2927 gör. katolikus, 1840 róm. katolikus, 895 református, 14 ág. evang., 1 gör. keleti, 167 izr. és 2 egyéb. Vö. Vármegyei Szociográfiák IV. Szabolcs Vármegye. Szerk.: Dienes István (Budapest, 1939) 347. - L. még Magyar Városok Monográfiája VIII. Szerk.: Hűnek Emil. (Nyíregyháza és Szabolcs vármegye Községei (Budapest, 1931) 342-343. 35 1956 óta végzek itt rendszeres gyűjtést. Tervem a község zenei monográfiájának elkészítése. 351