A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Papp János: A férfisiratokról

és két ismétlőt végzett. A szünidőkben anyja mellett részesaratóként dolgozott a Teleki grófok birtokán. 14 éves korától már Kolozsvárra járt a vasúthoz dolgozni. Két év után édesanyja szerette volna rábírni, hogy maradjon szülőfalujában, és kovácsmesterséget tanuljon. Ezt nem vállalta, inkább Fiumébe ment el barátaival. Alig egy év elteltével a honvágy visszahozza Mákófalvára. 1905-ben nősült meg. A módosabb családból való Kovács Mihók Gyuri Katalint vette feleségül. Ettől kezdve élete csak gonddal járt. Felesége költötte a pénzt, de nem szeretett dolgozni. Annál inkább a legények után járni. „Mikor pirongattam írté, mind azt mondogatta: Adok akinek akarok, mégis égiszbe maradok." Mint fiatal nős ember nyáron apósa földjét műveli, télen pedig továbbra is a vasúthoz járt dolgozni. 1915-ben halt meg első szülött leányuk, s ez évben hívják be Kolozsvárra katonai szolgálatra. Ott egy évet tölt, mint a tisztikonyha mosogatólegénye (. . . „ezír is kerültem e a frontot"). 1918-ban született meg Ilona, 1920-ban pedig Katalin leánya. Gyermekeiben vigaszságot, rossz házasságáért kárpótlásra talált. 1927-től 1939-ig Nagyváradon él mint az ifj. Teleki gróf inasa. Tizenkét évi szolgálat után, közvetlenül a II. világháború kitörése előtt tér ismét vissza szülőfalujába. Jóllehet a nagyváradi évek voltak életének a leggondtalanabb időszakai, mégsem szerette: „Níha úgy kívántam vót egy jót mulatni, dudorászni, de a grófék miatt nem tehettem. Olykor megfeledkeztem magamrul, dúdolgattam vagy füttyingettem, s a grófék megszólítottak írté: »Nem illik ez magáho Gazsi. Tudhatja, hogy mi csak a csendet szeretjük. Majd, ha hazautazik, akkor dudorásszon.«" 1943 nyarán „. . . egy jobb megílhetís reményibe" feleségével, két leányával és unokájával az Alföldre vándorolt. Karcag határában települtek le, ahol házat és nyolc hold földet vásárolt. 1950-ben lépett be a tsz-be, és ebben az évben költöztek be Berekfürdőtelepre, ahol könnyű munkát kapott. Éjjeliőrnek osztották be a tsz kertészetéhez. Ott dolgozott 1958-ig, nyugdíjba vonulásának időpontjáig. Súlyos és hosszantartó betegség után 1969. június 4-én hunyt el Berekfürdőn. Kocsis Gazsi Gáspár nyugtalan, vándorlásokban gazdag életének áttekintése után megemlítem, hogy ismeretségünk előtt soha nem hallott népzenegyűjtésről. Hosszú időn át bizalmatlan, félénk, zárkózott volt. Szerénykedett, tudását lebecsülte. Közeledésemet kétkedéssel fogadta, és csak kínos lassúsággal győzte le gátlásait. Végül megbarátkozott velem, és megszerette a magnetofont is. Egyévi ismeretség után élete már nyitott könyv lett előttem, melyet közel hét éven keresztül módomban volt alaposan áttanulmányozni.

lo A hosszú stúdium legfőbb eredménye az az 1100 dallam, melyet közel 2000 verssel jegyeztem le tőle vagy vettem fel magnetofonnal. Meggyőződhettem arról, hogy ez a tehetséges paraszti individuum rendkívül fejlett zenei memóriával és igen jó hallással rendelkezett. Dalkultúrájának megalapozásában elsősorban az édesanyja játszott nagy szerepet, majd a közösség. Kiváló alkalmat biztosított ehhez a Mákófalván virágzó hagyományos életforma: az asszonyfonó, kisfonó, nagyfonó, a kalákában végzett munkák, ünnepi bálok, lakodalmak, a korzó, a korcsma stb. Zenei anyagának zömét élete első évtizedeinek alkalmai nyújtot15 L. erről: Egy individuum és dallamanyagának struktúrája с doktori értekezésemet. (Debrecen, 1965). Kézirat a KLTE Néprajzi Intézet Archívumában. Ltsz.: 862. 335