A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Veliky János:Egy debreceni kismesterség a kapitalizmus korában

Pásztorkések: ebbe a csoportba több fajta kés tartozik. Ide sorolható a körmölőkés. Speciális pásztor-, illetve juhászkés. Kétpengéjú, penecilusa madárkörömhöz hasonlít. A nyél betétjét általában szarvból készítik. A far- és oldalvillás pásztorkések a többi típustól abban különböznek, hogy még egy villát is szerelnek a penge mellé. A nyélbe szerelt villának három ága van. Ahogyan az elnevezés is tartalmazza, az egyik fajtánál a villa a penecilus felől nyílik, a másiknál pedig a nagypenge felől. A hortobágyi pásztorbicska nyelét a pásztorok környezetének megfelelő motívumokkal díszítették. A kések bármelyikén alkalmazható slájíolás. A slájfolás karcsúsítást jelent, amit leggyakrabban a bácskai kaparó-, szúró- és konyhakéseken alkalmaznak. A slájfolás a mesterségek igényeinek megfelelően történik, és ezen túl a használhatóságot segíti. * A késesség munkamódja, szerszámkészlete világosan mutatja a kézművesmesterség alacsony technikai színvonalát, konzervatív, zárt ismeretanyagának kereteit. Továbbá az is megállapítható, hogy az egyes mesterségek között rendkívül gyenge a munkakapcsolat, termékeik előállítása, minősége, bonyolultsága, kereskedelmi köre igen távol áll egymástól, leginkább megszűnőben levő, hagyományos fogyasztói igényekre épül. A kézművesség szervezete (a céh) már a XIX. század közepén sem volt eleven közösség, csupán a hagyományos munkamód és a konkurrencia tartotta össze.

4 Jelentőségük egyre csökkent. Debrecenben, 1849-ben az összes mesterek V^e tart segéderőt,

5 nő a céhenkívüliek száma.

6 A debreceni kézműipar figyelemre méltó vonása a félig földhöz kötött, félig vásározó-kereskedő jellege is.

7 Ez rendkívüli módon megnehezítette a kézműipar továbbfejlődését. A technikai színvonal, a munkamód által állított akadályok nem csupán lassították a tőkés jellegű üzembe való szerveződést, de lehetetlenné is tették. Ugyanakkor a másik oldalon, az alacsony színvonalon álló kereskedelem sem rendelkezik elegendő tőkével és mozgékonysággal, hogy a céhes és céhen kívüli mestereket magasabb gazdasági egységbe szervezze.

8 Ezért Debrecen tőkés ipara előzmények nélkül indul el fejlődésének útján (kivételt képez a malom- és nyomdaipar), nem olvasztja magába, hanem szétszórja a hagyományos kézműipari ágakat. A mesterség szakkifejezései Bakni: a penge és a betét között levő fémelem. Betét: a nyél díszítésére szolgál, készülhet szaruból, gyöngyházból és vasból. A platinához rögzítik. Caukli: gyermek- és női zsebkések. Flájkamni: kézisatu. Fúrósablon: a kések nyelének és pengéjének mintája. 4 Balogh I..- i. m. 57. 5 Balogh I..- i. m. 22. 6 Néhány kismesterség, így a tímár- és takácsmesterség, illetve egy-egy jellegzetes mesterség (gombkötő, késgyártó, szappanfőző stb.) tönkremegy miután a beözönlő, jórészt külföldi áruval szemben nem tud helytállni. Csupán azok a kézműipari ágak maradnak meg, amelyek bedolgozó ágazatként a fejlődő nagyiparhoz kapcsolódnak. Ránki György: A kisipar szerepe a magyar kapitalista fejlődésben. Történelmi Szemle, 1964, 424-425, 428. 7 Balogh I.: i. m. 38. 8 Balogh I..- i. m. 30. 287