A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - N. Bartha Károly: A néhai debreceni gombkötők

N. Bartha Károly A néhai debreceni gombkötők Debrecenben a gombkötőmesterség sorsa már évtizedek óta beteljesedett, Már régen nem található a debreceni mesterség hagyományaiban nevelkedettekből senki, még maradékuk közül sem, akitől kérdéseinkre közvetlen kézből felvilágosításokat kaphatnánk. Levéltárainkban meglepően kevés a rájuk vonatkozó írásos emlék, gyűjteményeinkben pedig tárgyi hagyatékaiból semmi sem maradt ránk. Mióta Barcza Ferenc gombkötő- és paszományosmester századunk elején Debrecenben megtelepedett, nem űzte azt a mesterséget egyetlen más régifajta mester sem. Akik mégis csaknem napjainkig foglalkoztak Debrecenben gombkötő- és paszományos munkákkal, amint az alább felsorolt adatok mutatják, inkább a termékek kereskedelmi vállalkozóinak tekinthetők, mint hivatásos mestereknek. Barcza Ferenc Szegeden tanulta ki a mesterséget, felesége azonban debreceni születésű, egész életét itt töltötte, s az említett vállalkozóknál mint munkáslány társaitól sajátította el tudományát. Mindketten még viszonylag jó testi-lelki erőben vannak, s a mesterségben ma is tevékenykednek, amennyiben alkalmilag még valami rendelés, munka adódik. Amidőn tehát a mesterségre vonatkozó tudnivalók megörökítésére is eljött már a lehetőség tizenkettedik órája, s csekély írásos emlékeken, más vidéki testvércéhek iratainak és irodalmának utalásain kívül teljesen ennek az idős házaspárnak a felvilágosításaira vagyunk utalva. Ha ezen a közvetett úton sikerült valamennyit is az egykori debreceni gombkötők emléktöredékeiből az örök feledésbe merülés elől elkapni és emlékezetét papírra vetni, Barcza Ferenc és felesége szíves szolgálatkészségének köszönhető, akik az ügy érdekének közösségi fontosságát első szóra tiszteletreméltóan megértették, s munkánkat hosszas és fáradságos közreműködéssel segítették elő. Adataink bizonyára hiánypótló kiegészítésül szolgálnak az érdekelt tudományágakon kívül a letűnt korszak munkásviszonyainak teljesebb megismeréséhez is. A debreceni gombkötőmesterség egykori virágzó állapotára és fokozatos lehanyatlására mutatnak a következő feljegyzések. Szűcs István adata szerint a 17. században Debrecenben 16 céhtársulás volt: „. . . ennyiről tétetik a városi évkönyvekben említés, hogy t. i. mind a Szejdi-járáskor (1660), mind a Caraffa-világban (1685-6) 16 czéhtársulat ládájában levő pénzek és ezüstpoharak is a sarcz pótlására igénybevétetének ... Az e korszakban Debreczenben létezett 16 czéhtársulat következő mester-egyletekből állott: (az elsorolásban 6. helyen:) kalaposok, gombkötők."

1 A 18. század utolsó évtizedében 39 gombkötő szerepel, 1807-ben 37, 1853-ban 8 a létszámuk.

2 Balogh István kimutatása 1 Szűcs István: Szab. Kir. Debreczen város történelme (Debrecen, 1872.) 641. 2 Szűcs I.: i. m. 991. 253