A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

tette előtte a kérdést, hogy védjék-e a kommunista kormány területét, vagy tegyék le a fegyvert a románok előtt? Ezt nemzeti szempontból tartották árulásnak és szülőföldjük felszabadításáról való lemondásnak. Nagy Vince azt ajánlotta, hogy Kratochvil kössön a románokkal bizonyos időre fegyverszünetet (helyesebben fegyvernyugvást, hiszen a belgrádi egyezmény még érvényben volt!), azután induljon csapataival Budapest ellen és a kommunista kormányt eltávolítva segítsen hatalomra egy koalíciós demokrata kormányt. Nyugatra vonulás közben könnyen tért fog nyerni, mert a tanácskormánynak még nincs hadserege. A tiszta magyar lakosságú vidékeken, Szatmár, Szabolcs és Hajdú megyében felkelésre szólítsák föl a lakosságot. Ha gyors ütemben nyomul előre Budapest felé, a tanácskormánynak nem lesz elég ideje harcképes hadsereget felszerelni és szembeállítani. Visszaemlékezése szerint azt is megmondta Kratochvilnak, hogy ez egy nagyjelentőségű vállalkozás volna, amely azonban nem ígér feltétlen sikert, tehát jól fontolja meg a dolgot. Egynapi gondolkodás után a székely hadosztály parancsnoka azzal kereste föl, hogy tervét magáévá tette és hozza össze a szatmári románok vezetőivel, hogy velük a fegyvernyugvás kérésének körülményeit megbeszéljék. Nagy Vince össze is hozta D. E. és P. M. szatmári román származású ügyvédekkel (teljes nevüket nem közli), akikkel Kratochvil azt a megállapodást kötötte, hogy másnap korán reggel két székely tiszt a kaszárnyából autón a városon kívül levő református temetőhöz megy, ahol a két román ügyvéd várni fog, velük együtt kimennek Sikárlóra a magyar csapatokhoz és innen gyalog, fehér zászlóval mennek át a román vonalon, hogy a székely hadosztály parancsnokának ajánlatát az illetékes román parancsnokság tudomására adják. Ez a követjárás azonban elmaradt, mert Kratochvil lelkiismereti kérdést csinált abból, hogy ne egyedül határozzon. Tanácskozásra hívta össze tisztikarát és a tervét közölve, meghallgatta a felszólalókat és szavazásra tette föl a kérdést. A késő éjszakába nyúló gyűlésen majdnem egyhangúlag a terv ellen szavaztak.'" Ez a szatmári tiszti gyűlés március 28. táján történhetett, tehát nem azonos a március 30-i debreceni megbeszéléssel. Kratochvil debreceni utazása nem is volt feltűnő, mert az új erdélyi kerületi parancsnok még ki sem volt nevezve, tehát Kratochvil a hadtápparancsnok teendőit is ellátta. (Sárói Szabó Tibor százados csak az általános román offenzíva megindulása után kapta meg kinevezését és indult el Debrecenbe.) A románokhoz küldött hadikövet jelentéséből idézzük: „A debreceni Székely Nemzeti Tanácsnak a Székely különítmény parsággal közösen történt megbízatása folytán f. évi márc. hó 31-én Debrecenből parlamentairként küldettem ki azzal a megbízatással, hogy az erdélyi kormányzótanácsnak és az erdélyi hadsereg főparancsnokának jelentsem ki, hogy a »székely csapatok« a magyarországi bolsevista események dacára sem kommunisták, sem bolsevisták, sőt csak nem is szocialisták. Egyedüli vágyuk, hogy mint szabad székelyek Erdélybe visszakerülhessenek. - Ezért, s nem a bolsevista eszmékért állják a frontot. Április hó 1-én délelőtt jelentkeztem a Csúcsánál szemben álló 10-ik román gy. ezrednél s ott másnap Bunea generális úr vette át Viasban megbízatásom tárgyát. Minthogy megbízóim a bolsevista terror miatt szükséges igazolványokkal el nem láthattak, érdemleges választ nem kaptam, de a román parság kijelentette, hogy memorandumom illetékes tényezők tudomására jutott. Miután április 8-án a debreceni székely nemzeti tanácsnak küldetésemről beszámoltam, a hó 12-én vonultam be Szatmárra a hadosz65 Nagy Vince: Októbertől októberig. Emlékiratok, önéletrajz (New York, 1962.) 109110. 249