A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

cosabb része viszont megtagadja a munkát, elköltözik a tanyáról. A falusi szegényparasztok, a Földmívelő Egylet az osztály testvéreknek kijáró szeretettel gondoskodnak lakásról, élelemről.

102 Ebben is megmutatkozott az egyre osztályharcosabb telítettségű mozgalom ereje. Az összefogás nagyszerű példája volt. A szocialista földmunkások egymást támogató kollektív fellépése öltött ebben testet. S mi volt erre a nagybérlők válasza? A Lichtscheinok taktikájának megfelelően: kiszorítani a szocialista földmunkásokat minden uradalomban a munkából. Ezzel büntetni a lázadókat.

103 Az újvárosi törpebirtokosok és a harcban megtorpant földmunkások egyrésze különböző fórumokon és szinten a földbérletek kiszélesítése mellett kilincsel. 1907-ben egy 130 tagú parasztküldöttség jár a 67-es liberális szemléletű Wekerle Sándor miniszterelnöknél és az agrárius politikus Darányi Ignác földművelésügyi miniszternél. A küldöttség budapesti útját a községi elöljáróság meg akarja akadályozni, de a paraszti akaratot már nem tudják fékentartani. Abban a hiszemben, hogy a tárgyalás lényeges változást hozhat a gazdasági helyzetben - mivel „fent" nem tudják az „igazságot" - a küldöttség felutazott. Wekerle miniszterelnöknél a parasztküldöttség szónoka Tar Sándor - a helyi mozgalom ekkor már ismert egyik vezetője - 4 kat. hold földet kér a földnélküli és egy-két holddal rendelkező parasztoknak. Szerintük egy négyholdas parasztbirtok mellett még napszámot is tudnak vállalni. A föld és a napszám így már biztosítja a megélhetést. Wekerle földet és választójogot ígér. A küldöttség ezután Darányi miniszterhez megy, ahol a parasztmozgalmak első számú vezetőegyénisége, a szocialista Pokrócz Ferenc a szónok. A küldöttség munkája itt összeomlik, mert a miniszter rájön, hogy Pokrócz írta róla a Földmívelő-ben azt a cikket, amelyben őt „vén totyakos Darányi"-nak titulálja és támadja agrárpolitikáját.

104 Ez a küldöttség végsősoron eredmény nélkül járt. Ezúttal földosztást akartak, de nem radikális módon. Keresték a megoldást, de a politika vakvágányán. Egyben azonban lényeges igazolást adott; abban, hogy a kormánykörök nem akarnak alapvető változtatásokat, csak szólamokban és ígérgetésekben segítik a parasztság gazdasági, társadalmi bajainak orvoslását. Belátták, hogy küldöttségjárás nem oldja meg a közel 12 000 lelkes és több mint 4500 kh kiterjedésű nagyközség betegségeit. A vak remény szertefoszlott, a harc továbbfolytatásának szükségessége megerősítést nyert. Ezt a harcot a fokozódó hatósági terrorral szemben kellett vállalni. Azzal, amelyik még a szabadságeszme 102 Veres P. i. m. 221-224. 103 Uo. 227-228. Mivel a szocialista földmunkások a községben nem kaptak munkát, újra megindult a napszámosok, kubikosok, arató munkások tömege szerte az országba. A téli cselédsztrájkokra vonatkozóan lásd még A magyar munkásmozgalom. . . i. m. III. köt. 536. old., ahol idézi a rendőrségi jelentést az 1907-es aratósztrájkokról. Hajdú megyéből egyedül csak a balmazújvárosi sztrájk szerepel. 104 Varga A. i. m. 207. - Veres P. i. m. 231-232. A Pokrócz-Tar-féle küldöttségjárás eszmei indításában az „újjászervezettek", Mezőfi hatását lehet érzékelni. Ismeretes, hogy az újjászervezett szociáldemokrata párt „nem támaszkodik igazán radikális agrárprogramra", a földosztással szemben a kötött nagybirtokok bérleti rendszer útján történő juttatását hirdeti, s ennek megvalósítását az adott kormányrendszertől követelik -, nem ismerve föl, hogy a földkérdés forradalmi demokratikus rendezése a hatalom megváltoztatását is feltételezi -. 1903 táján már - amikor még a párt „első virágkorát" éli - az aratósztrájkok elleni érvelésül hozzák fel „ . . . nem lázadással, erőszakkal fogunk mi győzni, hanem békés, okos szervezkedéssel..." - (Dolmányos I. i. m. 14., 16.) 208