A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Komoróczy György: A debreceni céhesipar reformkori helyzete (1820–1848)

1825 Szűr szabó I. 2 3 — II. 3 3 2 III. 4 5 — IV. 5 2 1 V. 10 1 — varrogatok 9 — — 1837 I. 1 — — II. 2 2 — III. 1 — — V. 13 2 — varrogatok 13 — — 1846 I. 2 6 1 IV. 10 3 — varrogatok 8 — — 1825 Tímár I. 4 3 2 II. 5 4 3 III. 13 7 7 IV. 34 13 17 V. 116 27 20 1837 I. 4 3 2 II. 4 4 — III. 11 7 6 IV. 51 19 15 V. 141 8 7 miserabilis 47 — — 1846 I. 5 6 2 III. 10 8 7 IV. 51 32 17 V. 111 13 4 VI. 40 — — 1837 I. 9 II. 10 III. 6 özvegyek 8 1846 I. 10 II. 10 III. 15 A most közölt kimutatás az összeírásokban szereplő céhek mindegyikét feltüntette, az azon kívül működő egyes mesterek nem tartoztak a céhek ellenőrzése alá, hanem akár a céhen kívüli, akár a kontárok neve alatt szereplő személyekként vannak nyilvántartva. Az összeírásból megállapítható, hogy nem voltak minden esetben következetesek az összeírok: a táblázatból láthatóan egyes esetekben nem vettek fel inasokat és segédeket, valamint nem írtak össze mindenkit, pl. 1825-ben a csizmadiákat. De megállapítható az is, hogy voltak iparágak, amelyeknél időnként a megszokott szám alatt jelentkeztek legények, mint pl. a kalaposoknál; emiatt mutatkozott ingadozás pl. a fazekasoknál is. Voltak haldokló iparágak, mint pl. a gombkötők, hanyatlók, mint pl. a gubacsapók, a kerékgyártók, de ugyanakkor észrevehető egyes céhek alkalmazottainak, illetve mestereinek határozott előretörése, ezek között a különböző név alatt szereplő szabó céheké. Feltűnő a céhmesterek sorában a sok „miserabilis", illetve keresőképtelen. Megfigyelhető az is, hogy az osztálybesorolásokhoz igazodóan változik a legények és inasok száma, ami föltétlenül arra mutat, hogy maguk a céhek a 165