A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Komoróczy György: A debreceni céhesipar reformkori helyzete (1820–1848)

sok esetben a malmok birtokosai nem voltak tekintettel a céhszabályokra, amikor felvették a segédeket. A legények alkalmazásánál emiatt többször ellentétbe került a molnárcéh az egyes malmok bérlőivel. Az összeírások következetlenek: néha csak a malmok számát, néha pedig a molnárokét sorolják fel. Külön rovatban szerepelnek az „őrlők" cím alatt azok a személyek, akik feltételezhetően a malmokban - mint céhen kívüliek munkásokként dolgoztak. Ezekről közelebbi utalások nincsenek. A molnárcéh tagjairól a korábban készített tájékoztatók a részletező kutatás során nem bizonyultak megfelelőnek, s emiatt az eddigi számításokat téveseknek kell tekintenünk. Az alábbi adatok a malomiparban föltehetőleg foglalkoztatott személyekről nyújtanak felvilágosítást az utcák rendje szerint haladva. Utca neve Év Molnárok Malmok Örlősök összlakosság száma Hatvan 1828 6 б 22 4158 1831 5 15 25 4384 1841 5 15 12 5837 1846 ? 14 9 8683 Péterfia 1829 5 17 39 3565 1834 5 14 23 4942 1841 5 13 14 4995 1846 5 16 26 5428 Csapó 1828 18 18 99 4738 1829 18 18 103 4738 1831 18 18 108 4027 1841 18 18 63 3753 1846 6 19 75 3780 Czegléd 1828 6 19 91 4593 1834 7 21 70 4773 1841 6 19 83 4705 1846 6 19 75 4641 Varga 1828 10 10 47 3747 1831 11 15 59 3189 1841 3 11 38 3458 1846 4 11 43 3435 Piacz 1828 6 15 19 3905 1831 17 17 17 3787 1841 11 17 7 3774 1846 7 17 18 4303 A fenti összeállítás föltétlenül igazolja, hogy a molnárok száma nem volt azonos a malmok létszámával, nyilvánvaló tehát, hogy több malmot bérlő malombirtokos nem mindenütt foglalkoztatott szakképzett munkavezető molnárt, 156