A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Komoróczy György: A debreceni céhesipar reformkori helyzete (1820–1848)

egy része nyomorban élt s majd látni fogjuk, hogy segédek nélkül dolgozott.

6 A piacnak, az eladás lehetőségeinek vagyonnövelő hatása a céhek életében sem hanyagolható el, ezért alakultak ki a nagyobb vagyoni különbségek. Nem bizonyult helyesnek az a feltevés sem, hogy a céhek életén belül az atyamester mindenható előjogokat élvezett és a legtekintélyesebb céhmesternek tekintették. A céhek összeírásait (classificatio opificum) tartalmazó jelentések és az adóalapot rögzítő kategóriák hivatalosan is kifejezték a céhtagok adóosztályait. Ezekből az összesítésekből ugrik ki legvilágosabban, hogy egyes céhatyamesterek több esetben segéd és inas nélkül tengődő egyének voltak, akiknek jövedelme messze alatta maradt az I. osztályba tartozó céhmesterek jövedelmének. Nincs kizárva, hogy a céhek hanyatlása idején a közigazgatási szervek és céhtagok közötti kapcsolatot tartó mesterek nem egyszer talán éppen a gazdagabb és előkelőbb céhmesterek javaslatára választás útján teherként kapták meg atyamesteri megbízatásukat s azt kötelesek voltak elfogadni. Családtörténeti kutatások és az egyéni életkörülmények viszgálata alapján talán majd megismerhető lesz, hogy milyen nézőpontok érvényesültek az atyamesterek kiválasztásánál. A XIX. sz-ban az az állapot volt jellemző, hogy erkölcsileg dekórumnak minősült ugyan a céh vezetőjének tisztsége, de munka szempontjából terhes kötelezettséget jelentett. A céhmesterek adóösszeírásai és osztálybesorolási jelentései kimeríthetetlen forrásértékkel bírnak, miután azok a segédek és inasok számát, a jövedelem adókulcsait egyaránt megállapítják. Különböző adóosztályok voltak, amelyeket a tanács minden évben egyedileg rögzített, de ha nagy változások nem merültek föl, a korábbi évek eredményeit vették át.

7 A különböző iparágakban az egyes osztályokon belül nem volt azonos az adókulcs, változott a foglalkozás jellege, a segédek száma, a mesterség kereseti lehetőségei, a helyi piacviszonyok stb. szerint. Többek között egy 1828-ból származó összeírás is erre utal. Eszerint az összeírás szerint

8 az adókulcs az alábbi módon alakult: a borbélycéhnél I. osztályban 12 Ft, II. o. 10 Ft, III. o. 8 Ft, olajütőknél I. o. 10 Ft, И. о. 6 Ft, III. o. 4 Ft, sertésvágóknál I. o. 10 Ft, II. o. 8 Ft, III. o. 6 Ft, kupeceknél I. o. 15 Ft, II. o. 10 Ft, III. o. 8 Ft. Hasonlóképpen osztották be a többi céhet is. A szakmai képzettség Az alábbiak során azt szeretnénk megvilágítani, vajon milyen minőségi munkából adódó kereseti különbségek jelentkeztek az egyes kisárutermelő céhek között a reformkori Debrecen területén. Volt-e vajon befolyása a szakmai műveltségnek, illetve a minőségi termelés hatott-e a meggazdagodás fokára, vagy esetleg az egyes céhek tagozódása tekintetében érvényesült-e, s igenlő 6 Vö. más országrészekből Gyömrei Sándor.- Budapest gazdaságtörténete a manufaktúra korában (Bp. 1955.) 9.; Rúzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711-1848 (Bp. 1964), 100 és köv. Az ipari termelés és értékesítés kérdéseit, valamint a céhek termelő tevékenységét a címének megfelelő időszakban kitűnően mutatja be Román János: Zemplén megye falusi és mezővárosi iparának termelési viszonyai a XVI-XVII. sz.-ban. Kiadva: Makkai László szerk.: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában (Bp. 1966.) 561-627. 7 Lásd pl. HBL Prot. sess. 1844. dec. 2., dec. 5. stb. 8 Uo. 1828. nov. 7. 148