A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban

abban lakó nemességnek a hajdú telektől való mentessége. Ezt a nemesség napontként még tovább is terjeszteni szüntelen törekedik, a másik két néposztály pedig ezen törekedésnek természet szerint kéntelen magát ellene szegezni. Innen származik a küzdés, mely a Kerületben mint polgári testben a tagok, az alkotó részek harmóniáját megzavarta, ellenséges erőket állított egymás ellenébe, s ez által az egészet egy veszedelmes betegségbe ejtette. Ezt a betegséget kétségen kivül orvosolni, még pedig minél előbb orvosolni kell. De mivel a betegséget megelőzte az egészség állapotja, s az orvoslás nem lehet egyéb, mint a betegnek elébbeni egészséges állapotjába való vissza helyheztetése, hogy az e czélra vezető orvosságot meg lehessen találni, szükséges egy tekintetet vetni először a Hajdú Kerületnek azon állapotjára, melyben az egészséges volt, melyben annak, mint morális testnek minden részei normális funkciójokat pontosan teljesítették. Másodszor arra: miképpen tért az el azon normális vagyis egészséges állapottól? A mi az elsőt illeti: A hajdúság életének két időszaka (periódusa) van. Az első kezdődik a hajdúk polgári lételek kezdetével (1606) és tart az 1715. esztendeig, t. i. az állandó katonaság felállításáig. A második 1715-től fogva ez ideig. Az első időszak folyamat ja alatt nemes és hajdú között semmi külömbség nem volt a Hajdú Kerületben. A hajdúk vagy akik a hajdú földet birták, a Botskay István ajándéklevele világos értelme s az azt követő királyi megerősitő levelek szerént mindnyájan minden külömbség nélkül egyformán katonai szolgálatot telyesitettek, minden különös és közönséges felkelésekben részt vettek stb.,

17 sőt mivel az 1685-ik esztendő körül a katonáskodáson felyül úgynevezett katona portziók is vettettek fel reájok (bár azoknak törvénytelenségét Leopold császár elesmérte), még ezeket is minden, aki hajdú földet birt, egyformán fizette.

18 1697-ben külön portákat kapva a hajdúság, az azok után reájok esett terheket is minden, aki valamit a hajdú földön birt, egyformán teljesítette. Azomban ez időtől fogva Szabólts vármegye soha sem szűnt meg a hajdú városi nemességnek e miatti nyugtalanságát külömböző módokon táplálni, akármely próba nélkül való panaszt vagy vádat, mely a nemesség neve alatt, többnyire valóságos nemtelenek által terjesztetett elébe a hajdú kerületi kormány ellen, nem tsak elfogadott, hanem azt a legfőbb helyekre elébb mozdi17 „Talium igitur ac tarn praeclarorum, aeternaque memoria dignorum meritorum intuitu, universos et singulos milites nostros hajdones . . . numero quattuor et quinquaginta, supra ducentos, et novem millia... in coetum et numerum verorum regni nostri Hungáriáé et Transylvaniae nobilium annumeramus ... Ne autem. . . passim et incertis sedibus dispergerentur. . ., quia semper... in morém fidelium nostrorum siculorum Transylvaniensium Regno - inservire possint - totale et integrum oppidum nostrum Kalló ас totales. . . desertas possessiones . . . 9254 militibus nostris . . . eo conditione dandas, donandas et conferandas duximus, ut - more aliorum donatariorum nobilium bonis armis et instrumentis militaribus optime instructi. . . omnibus bellicus expeditionibus ,tam generalibus, quam partialibus interessé. . . debeant." A kiváltságlevél, amelyből az ismeretlen szerző idéz, nyomtatásban is kiadva Origó et Status, én. 1-6. 18 „Désány István nánási lakos a ki későbben a hét hajdú városoknak legelső kapitányokká lett, elmenvén Nánásról lakni, a nánási jószágára felvett adóval adós maradt. Ezért a nánási hajdúk 1692-ik estendőben gróf Auerspergerhez és későbben Heisterhez, mint a Tiszán innenti Részek Hadi Kormányzójához folyamodtak, s azt kérték és nyerték meg azoktól, hogy Désány István javaiból az azokra eső tartozásig eleget tétessenek, sőt Désány Istvánt személyesen is akárhol elfoghassák. Ezen engedelem levelek, a magok eredetekben meg vágynak." Az instanciában megnevezett levelek eredetijét nem sikerült felkutatni. 133