A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban

ra már egész haddal voltak. Jellemző, hogy pl. Nánáson a Kéky család 24 férfi leszármazottjának a nemességét igazolták. De hasonlóképpen népesek voltak Böszörményben a Kati, Dobó, Kovács családok stb.

14 E nagy létszámú nemesség származási helyét az I. táblázat számszerűségében tünteti fel. A táblázatból világosan kitűnik, hogy a 275 család 64%-a Szabolcs megyében igazoltatta nemességét, tehát onnan származott, míg a 36%-a az ország többi 20 megyéjéből sodródott a hajdúvárosokba. így érthető tehát meg, hogy Szabolcs megye a Kerületben bent élő, többségében az ő közigazgatási területéről származott nemességen keresztül szerette volna régi törekvését valóra váltani: joghatósága alá vonni a Hajdúkerületet. Ezért biztatta az adózás megtagadására a hajdúvárosi nemességet, hívta meg őket a tisztújító közgyűléseire s ragaszkodott ahhoz, hogy ezek a nemesek Szabolcs megyei zászlók alatt tegyenek eleget személyes hadfelkelési kötelezettségeiknek. A kor hajdúvárosi társadalmi küzdelmét semmiképpen sem tekinthetjük tisztaképletű mozgalomnak. Az adókérdés körül kibontakozott szociális mozgalmat is motiválta a birtokosok és birtoktalanok állandó jellegű küzdelme. A tehetősebb hajdúutódok ugyanis a nemesek adómentessége következtében megnövekedett adóteher alól ki tudták magukat azzal vonni, hogy maguk is nemesi armálist szereztek. Az ilyenek létszáma nemcsak az instancia szerint volt magas. Tudjuk ugyanis, hogy Nánáson 1836-ban már a hajdúutódok fele élt ezzel a lehetőséggel.

16 Ez viszont tovább növelte a szegényebb birtokosok és a zsellérek eddig is folyton emelkedő adóterhét. A társadalmi küzdelemnek tehát az is velejárója lett, hogy az eltérő vagyoni állapotú hajdúk között is feszülő ellentét alakult ki. A tehetősebb hajdúk nemeslevél szerzésével menekülni akartak az adózás terhe elől s ezzel emelkedni a társadalmi ranglétrán, a szegényebb hajdúk a nemtelen zsellérekkel összefogva pedig a felemelkedés útját szerették volna eltorlaszolni előlük. Ez a nemesi törekvés zavarta tehát meg úgy a városok nyugalmát, hogy „a Publica Administrátio minden ágaiba zsibbadást okozott, s minden pillanatban kirohanó zendüléssel fenyegetett." 14 Boidisár Kálmán •. i. m. 95., 118. 15 A fenti statisztikát Boidisár Kálmán: i. m. 86-118. 1. alapján állítottam össze. 16 HBm. It. Hajdúnánás jkv. V. A. 301/a/14. 636. 128