A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban

Az 1834-ben kelt és ki is egészített instancia szerzője ismeretlen. Biztosan csak azt tudjuk róla, hogy Hadházon fogalmazták. Aligha származhat a kerületi elöljáróságtól, mert a jegyzőkönyvben semmi nyoma nincs. Az azonban elképzelhető, hogy hajdúszármazású kerületi tisztségviselő sugalmazására írták tájékoztatás céljából felettes hatóságaiknak, a királyi biztosnak vagy éppen a Helytartótanácsnak. A szerzője pártatlanság álláspontjára igyekszik helyezkedni, a sorok mögül azonban könnyű kiolvasni, hogy a régi hajdúlakosság érdekében és a kerületi tisztviselők mellett emel szót. Mindenesetre a hajdúvárosokban élő rétegek társadalmi mozgását és törekvéseit jól rekonstruálhatjuk a nyomában. Az adófizetést megtagadó nemesekkel a város egész birtokos és birtoktalan része szembekerült. Ez szükségszerű volt, mert a nemesség adómentességével megemelkedett a társadalom más rétegeinek az adómennyisége. A kor szokásának megfelelően ugyanis az egyes törvényhatóságok számára meghatározott adóösszeget állapított meg a központi hatalom, s a helyi hatóságok osztották szét az egyes lakosokra. A Hajdúkerületre 31 nádori porta után vetették ki a hadiadót, függetlenül attól, hogy az egyes években csökkent vagy emelkedett az adózók létszáma. A nemesek azonban nemcsak az állami adó fizetése elől zárkóztak el, de megtagadták a háziadó, az eklézsiai szolgálatok és a városi közmunkák teljesítését is. A Kerület elöljárósága igyekezett rászorítani a nemeseket az adófizetésre, ez a törekvése azonban nem sok sikerrel járt. A nemesek az 1805:1. tc.-re való hivatkozással hárították el a kerületi igényt, sőt még az uralkodóval szemben is megvédelmezték adómentességüket. Az uralkodó 1821-ben és 1824ben a nemesek ingó és ingatlan vagyonait a hajdúkéhoz hasonlóan összeíratta és adó alá vetette. A nemesek törvényellenesnek minősítették a királyi rendelkezést is. Az 1828. évi összeírás végrehajtási utasítása értelmében már csak földadót vetettek ki rájuk, s 1836-ban pedig e kötelezettségüket a legelőadóra szűkítették le. A hajdúvárosi nemesek azonban mérsékelt adókötelezettségeiknek sem tettek eleget, nem is szólva arról, hogy korábbi adóhátralékukat sem egyenlítették ki. Országos nemesi jogaik élesztgetése során kezdettől élvezték Szabolcs megye támogatását. Az 1838. évi nemesi összeírás szerint a hajdúvárosokban 250 család 1623 férfi nemes tagja élt, összes létszámuk pedig Fényes Elek becslése szerint 5614 fő körül mozgott.

12 Eszerint tehát a Hajdúkerület 61 032 főnyi lakosságának 9,1%-a volt országos nemes. 1838 után még többen igazolták nemességüket s 1848-ra 275 nemes családot tartottak nyilván a Hajdúkerületben. Ezek városonkénti megoszlása a következő volt: Böszörmény 55 család Nánás 85 család Dorog 35 család Hadház 26 család Vámospércs 7 család Szoboszló 67 család

11 A fenti adatok tanúsága szerint a legtöbb nemes szám szerint és viszonylag is Nánáson élt, a kerületi nemesség mintegy 30%-a. E nemes családok ekkor12 Fényes Elek: i. m. 44. 13 Boldisár Kálmán.- Bocskai hadi népe. (Debrecen, 1906) 86-118. 126